2003.11.14. Gy?r-Videoton FCF (2-2) Beszámoló

Idén õsszel másodszor vágtunk neki Gyõr városának. Ezúttal is vonattal, ezúttal is kb. 50 fõvel a „fedélzeten”. A vasutazás odafelé még zökkenõmentesen ment, a kaller kiválóan tudta a múlt heti vereségünk okait, a jegyek hiányát így könnyen megdumáltuk…

Egy gyors komáromi átszállás, majd szûk két órával a kezdés elõtt már a vizek városába „eveztünk”. A vasútállomáson semmi meglepetésszerû nem történt: csak a rendõrség emberei vártak ránk, a gyõri állatok nem. Úgy tudtuk nem is készülnek különösebben. Sok minden történt már a két fél között (szerencsére…))) de eddig Gyõrben minden alkalommal legalább a próbálkozás látszatát imitálták a zöld-fehérek. Mára oda jutottunk, hogy az egész városban sehol egy gyõri különítmény, egy sálas brigád, vagy esetleg a szervezett (?) csoportjaik egyike! Hiába sétáltunk végig a fél városon figyelõ tekintettel, hiába vált le 7 tagunk, hiába járták be a helyi kocsmákat és egyéb intézményeket, nem lehetett felfedezni a hazaiakat. Ez több mint bosszantó…Utolsó meccseinken slágerré vált nóta („gyõri állatok, miért látjuk folyton a hátatok?”) így most nem volt aktuális. A stadionban a vendégszektorban kiegészültünk a kocsival érkezettekkel, így létszámunk ezen a pénteki napon jóval a 100 fölé emelkedett. Ha azt nézzük, hogy a stadionban lehettek nagy jóindulattal ezren…A mérkõzés elsõ fél órájában elég jól szurkoltunk, de már akkor érezni lehetett, hogy ez a mérkõzés nem a legjobbak közé fog bekerülni. Fokozatosan hagyott alább a lelkesedés, a második félidõ nagy részében inkább csendes szemlélõi lettünk az eseményeknek. Ekkor sokan már inkább a meccs utáni akció szervezésével voltak elfoglalva. Kár, hogy idáig süllyedt ez a párosítás, hogy ennyire nem sikerült felpörögnünk. Egy nagy pozitívum volt: Dodi játéka ill. góljai, valamint a gólörömök. A gyõriek hozták a tõlük „elvárhatót”, azaz mintegy 25-en (UCSK) próbáltak hangulatot varázsolni az üres stadionba. Nem sikerült túl jól… A túloldalon negyedórás késéssel befutott egy brigád, rövid jellemzésük: se zászló, se drapi, se szurkolás… A mérkõzés lefújása után a 10-10-es boxpartira készültünk, a rendõröket elég könnyen sikerült kijátszani, de a zöldek jelezték, hogy kevesen vannak, tárgytalan az ütközet. Közben a mag a városban igyekezett fehérvári vendéghez méltó módon viselkedni, egy 8 fõs csoport talált magának 4-5 gyõri sálas egyént a buszmegállóban, egyikük úgy elfutott, hogy még az utca túloldalán is rohant, pedig senki nem kergette… Hamar megjelentek a zsaruk is, így mindenki megúszta sértetlenül. A történések ezzel még nem értek véget. Egy személyvonattal kellett volna mennünk Pestre, de mivel a lebeszélt találkára eltûnt embereink nem értek vissza idõben a vasútállomásra, így õk Gyõr gyárváros megállóba siettek. A vonat ott megállt, mivel meghúztuk a vészféket… A sínbohóc erre már kicsit bepöccent, de szóltunk, hogy még két tagunk most jön taxival. Ez nem igazán hatotta meg, így elindította a vonatot, pont, mikor a Citysek beértek a megállóba. Más megoldás nem lévén, újra a vészféket használtuk… Erre teljesen összezuhant lelkileg a vasutas, eleinte a sírógörcs kerülgette, majd a rendõrség emberei, akiket ránk eresztett. Kijött vagy 10 autó meg a készenlétis egység is. Utóbbiak kiemeltek két RBD-st a kocsiból, majd leszállítottak mindenkit, és megkezdõdött az erõfitogtatás. Zegen 3, Pécsen 4, most az összes emberünk adatait meg akarták szerezni, úgyhogy jó negyed órán keresztül töltögették a rubrikákat. Végül mindenki visszaszállhatott a vonatra. Innen az út Pestig már nyugodtan telt, Pesttõl Fehérvárig pedig lassan. Ismét egy túra, ahol nem panaszkodhatunk az eseményhiányra.

Legújabb galéria: