2003.11.28. Balaton FC-Videoton FCF 1-0 Beszámoló

Idei utolsó uticélunk a mindig kellemes és nyugis kis Siófok volt, ám sajna most ez csak november végén lehetett. Az utazás eszközéül a
vonatot választottuk úgy 60-an és már több mint 2 órával a meccs alött a helyszínen tartózkodtunk.

Szerencsére a rendörök még nem voltak kint a vasúton, így mindenki kedve szerint járhatta a meglehetõsen csendes várost és hát a lehetõséggel élt is mindenki, így némileg ismét fellendült a környékbeli kocsmák és étermek forgalma.A péntek esti tv-s meccs és az elmúlt fordulók sikertelenségei ellenére is összegyültünk úgy 300an és bár félõ volt, hogy nem lesz valami nagy hangulat a társaság berkein belül, a fent említett gondok, na meg a meglehetõsen idényvégi hangulat miatt. Azért hála az égnek (és sajnos nem a csapatunknak) a brigád összekapta magát és talán csak az utolsó idei meccsnek, talán csak a mérkõzés elött elfogyasztott, tekintélyes mennyiségü alkohol tartalmú italoknak köszönhetõen, egy jó közepest teljesítményt nyújtottunk mindenféle extra nélkül és mindenképen többet mint amit az elsõ félidöben érdemelt volna a csapat. Bár a második részben sem érdemeltek karnevált, ott már legalább néha kapura is lõttünk, amit azonban 3 tagunk már nem láthatott, hiszen a szünetben az eleredõ esõ elöl, õk 1 kocsmába keveredtek, majd vitába is valakikkel (tetlegességik nem fajult) amire persze a rend éber õrei ugrottak, mivel semmi dolguk sem akadt ezen a napon (gondolták akkor majd kreálnak õk). Ennek köszönhetõen õk nem áztak meg, bár gazdagabbak lettek néhány gumibot ütéssel és némi tapasztalattal. Mi viszont igen, de cserébe végignézhettük az õszi bajnok ünneplését, amik mondanom sem, hogy nem mi vagyunk, pedig... Azért a végén a srácok még kijöttek egy-egy pacsira megköszönni a félévet, ami azért becsülendõ és az is, hogy néhányukon igen csak látszott az elkeseredettség is a vége miatt. Ez után a többség haza, néhányan pedig a kapitányságra vették az irányt az ottlévõkért, akiket ekkor még nem akartak hazaengedni. A rögtönzött szimpátia tüntetésünket pedig hamar szétoszlatták. Igy mindenki mehetett amerre látott...Voltak akik ekkor már tényleg hazamentek, némi rendõri ráhatás következtében, de még mindig maradt úgy 25 fõ akik megakarták várni az elõállított társaikat. Ennek köszönhetõen õk még kocsmázgattak aminek majdnem verekedés lett a vége a helyi kisebbség egy csoportjával. Sokáig azonban õk sem maradhattak hiszen az utolsó vonattal nekik is lépniûk kellett. Így hát elmentek a társak nélkük (akiket rövidel utána ki is engedtek) amit hazafelé a kalaúz bánt meg, köszönhetõen a bunkó és fenyegetõzõ viselkedésének, illetve az egyik ajtó ablaka, mivel azt a kalauz rájuk zárta,hogy ezzel megakadályozza a leszállást a vonatról, mivel az, máig érthetetlen körülmények között megált a fehérvári állomás elött 1 km-re! Mondanom sem kell, hogy a vonatot persze minden fehérvári elhagyta ekkor...

Legújabb galéria: