2004. 03. 07. Debreceni VSC-Videoton FCF (2-0) Beszámoló

Végre eljött a tavasz, már ami a focit illeti, mert az idõjáráson ez nem nagyon látszott meg. Emiatt –no meg a Loki UEFA kupa meccse miatt volt- volt egy „kis” bizonytalanság a kezdési idõpontot illetõen, aztán valamelyik nagy tudású szervezõzseni a Ligánál kitalálta a vasárnap 18 órás kezdést.

Ezzel a vonatos túra lehetõsége ugrott is, mint legolcsóbb verzió. Busszal pedig csak nagyon durva összegért tudtunk volna menni, így más lehetõség nem lévén, maradtak a kocsik. Mindösszesen hét járgánnyal vettük célba a Civisvárost. A legfrissebbek két autóval már szombat délben útra keltek, hogy a helyiekkel –és mindenféle italokkal- töltsék az éjszakát. Errõl az akcióról csak annyit, hogy az elbeszélésük alapján, ahogy mondani szokták, a foglalkozás elérte a célját. A többiek vasárnap, különbözõ idõpontokban indultak. Mindenesetre jó órával a kezdés elõtt már mindenki Debrecenben volt. Még benéztünk a hazaiak új törzshelyére, ami mindenkinek nagyon tetszett. Valami hasonló dekorációval ellátott helységet Fehérváron is el tudnék képzelni… A létszámunk a körülményekhez képest közepesnek volt mondható, mintegy ötvenen lehettünk abban a vendégszektorban, amelyet egy öt méter magas dróthálóval vettek körbe. Mint azt egyik tagunk megjegyezte, biztos a litván Ekrenas fanatikusai miatt…))) A kerítésre a szokásos drapik kerültek ki: egy kis RBD idegenbeli, az RBC, a Hableányok és a Giants vásznai. Amit lehet ebbõl a létszámból kihoztunk „szurkolásilag”, bár ez csak akkor juthatott el a pályára, amikor a hazaiak éppen nem aktívkodtak. Ez viszonylag ritkán fordult elõ, mert derekasan végig énekelte a meccset a kapu mögötti blokk, melyet nagyjából megtöltöttek a hazai ultrák, akiken érzõdött az összeszokottság, néha igen nagyokat dörrentek. Sõt néha egy-egy rövidebb nótába vagy össznépi tapsolásba az oldallelátón ülõk is bekapcsolódtak. Utóbbiak egyébként többször is elõadták a kupameccseken már halott rövid kis felelgetõs szösszenetet. Az elsõ félidõt azért mi is derekasan végignyomtuk, aztán a pauza elõtt kaptunk egy gólt, majd közvetlenül ezután kihagytuk a szezon ziccerét. A második félidõ elején pedig a mimóza lelkû partjelzõnek köszönhetõen kiállították Kócziánt. A meccs ezzel el is ment, innentõl már csak azért szurkolhattunk, hogy minél kevesebbel ússzuk meg. A hazaiak sok helyzetükbõl csak egyszer találtak be, így megúsztuk kétgólos zakóval. Ami a lényeg, hogy mindenki épségben hazaért. Mindenesetre bízzunk abban, hogy a következõ túra jobban sikerül, mind ami a létszámot, mind pedig ami az eredményt illeti. Mindenkire szükség lesz Egerszegen, mert "mi nyerjük meg a kupát, hajrá, Vidi!" ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: