2004.03.17. ZTE-Videoton FCF (1-0) Beszámoló

Szurkolói szempontból igen érdekesnek, foci szempontjából pedig nem kevésbé fontosnak ígérkezett a Zala megyei túránk. Az õszi zegi meccsünkön az egész napot a városban töltöttük, a hazaiak akkor nem tudtok idõben összerakni egy brigádot. Igérték, tavasszal nem marad el a találkozás. Éppen ezért már három héttel a meccs elött telefonon érdeklödtek, hogyan, mivel hányan megyünk.

Mivel haza már nem lett volna vonat, így a buszt választottuk utazásunk eszközéül. Úgy terveztünk, hogy egy órával a kezdés elött már lent leszünk, ha tényleg "mocorogni" szeretnének a hazaiak, akkor azért ne okozzunk nekik csalódást. Az indulásnál csúsztunk egy órát, bár ez szerintem bele volt kalkulálval... Veszprémig (kb. 40 km) még megálltunk háromszor (...), utána viszont jól haladtunk. Zegre értünk háromnegyed órával a kezdés elött, de a yardok nagyon gyorsan megjlentek. Az Armadások viszont lassan se... Vártunk még egy keveset rájuk a vendégszektor elött, de rá kellett jönnünk, hogy hiába igyekeztek (igyekeztek?), nem sikerült összehozni a találkozást. A stadionban a összesen 100-an lehettünk. Kezdéskor belelendültünk a szurkolásba, aztán az elsõ percben már megkaptuk a "pofont": vezetett is a Zete. A meccsen sok változás már nem történt késöbb, támadgattunk, még helyzetünk is adódott néha, de az eredmény már nem változott. Így kipottyantunk a magyar kupából. Mi a tavasz legjobb szurkolását produkáltuk, ami nem azt jelenti, hogy fergeteges lett volna, hanem, hogy tavasszal még igazán jók nem voltunk... A zetések a túlsó kapu mögött helyezkedtek el, viszonylag kevesen voltak. Dalolászásukról sokat nem tudunk elmondani, mivel nem jutott el a hangjuk hozzánk. Ettöl még akár szurkolgathattak is, bár õk se most élik az aranykorukat... Meccs után a rendörök kivételesen elég profin oldották meg az elvezetésünket, így gyorsan kénytelenek voltunk távozni a városból. A társaság nagy része nem volt túl nyugodt, ennek "eredményeképpen" az elsõ hosszabb megálláskor (Vasváron talán) kisebb mókák történtek, mire összeállt a helyi legényekbõl a top, három kocsival, érdekes arcok. Nem mérték jól fel az eröviszonyokat, de idõben pattantak autóikba, így a nagyobb aprítás elmaradt. Onnantól hazáig nem történt sok érdemleges esemény. Az Armadában csalódtunk ismét, kezdjük azt hinni, hogy ennél többet már nem is képesek kihozni magukból. Ez pedig szomorú...

Legújabb galéria: