2004.04.03. Sopron-Videoton FCF (5-0) Beszámoló

Az alapszakasz utolsó elõtti fordulójában Sopronban kellett bizonyítani, hogy a csapat elindul felfelé mind játékban, mind pedig eredményességben! Utólag már hozzátehetjük: kellett volna bizonyítani… A türelem elfogyott…

Tavasszal három idegenbeli túrán három különbözõ utazási eszközt választottunk, volt hogy kocsikkal (Debrecen), volt hogy busszal (Zeg) és volt hogy vonattal (MTK) közelítettük meg célállomást. Most más lehetõség nem lévén ismét buszos megoldást választottuk közel 40-en. Semmit nem bíztunk a véletlenre, már déli 12 után röviddel elindult a járgány Fehérvárról. A móri megállónál gumiproblémák okoztak izgalmakat (a jármûnél…), így Gyõrig az utunk azzal telt, hogy szinte minden faluban kerestük az olyan helyet, ahol szombat délután kicserélik a busz jobb hátsó kerekeit… Mondani sem kell, nem sok sikerrel jártunk. Mint késõbb kiderült, ez a nap a keresés jegyében zajlott… Végül kiderült, ahogy mondani szokás nagyobb volt az eset füstje, mint a lángja. Aztán a rendõrök lettek a kész átverés áldozatai, informátorunk elég rossz városnevet adott meg nekik, így hiába kerestek minket, mire õk felocsúdtak, a társaság már rég Sopronban a 3. Félidõ nevû intézményben mulatta az idõt. Bõ egy órával a kezdés elõtt bent voltuk a hûség városában, így akadt lehetõség arra is, hogy néhányan olcsóbb belépõket vásároljanak a hazaiak szektorainál. A stadion vendéblokkjában kb. 60-an lehettünk, az RBD, az RBC, a Hablányok és a Giants is kitette vásznait a kerítésre. A mérõzés elején szurkolgattunk, bár hallatszott a hangunkon és az elõadáson, hogy nem éppen a topon vagyunk mi sem. Köszönhetõen nagyrészt a pályán zajló piros-kék komédiának. Sajnos ez már a sokadik felvonás volt, ebben a komédiában, ahol a Videoton mezes játékosok játszották a negatív hõsöket… A találkozó elég sima lefolyású volt, a soproniak lassan, de biztosan átgázoltak rajtunk, ez azt eredményezte, hogy egy több mint megalázó 0-5 lett a vége. Ennek asszisztálásához már sok kedvünk nem is volt, a félidõ végén lekerültek a kerítésrõl a drapik, a negyedik gólt követõen pedig távoztunk a stadionból. A hangulat elég parázsra sikeredett, gólról-gólra feszültebb lett a társaság, egyre nehezebben viseltük a (sokadik) megaláztatást. A soproniak velünk szemben helyezkedtek el. Egy kis jó indulattal lehettek 40-en. Az eredmény ellenére nem volt az a mindent elsöprõ, túláradó öröm, viszont óriási csalódás, és negatívum, hogy annak ellenére többször is provokáltak minket (Lázadj paraszt, Kurva gyenge, Auf wiedersehen), hogy mi egész meccs alatt egy rossz szót nem szóltunk se hozzájuk, se a többi sopronihoz. Ezek után remélem, lesznek még hasonló cipõben, mint ahogy most mi jártunk… Hazafelé menet Csornán bevártuk a csapatbuszt, aminek eredményeképpen (kis túlzással) majdnem eggyel kevesebben lettünk, mivel a sofõr elõbb gázolt volna, minthogy megálljon… Ezek után hazafelé tartva még betértünk Gyõrbe is, remélve, hogy az esti nõi kézilabda kupadöntõ után az helyi zöld legények együtt mulatják az idõt kocsmájukban. Szerveztünk egy kis meglepi partit számukra… Bejártuk a fél várost, míg az adott helyet megtaláltuk, de feleslegesen, mert nem sikerült kontaktolni az Infinityvel. Éjjel egy után értünk Fehérvárra annak reményében, hogy a következõ fordulóban, szerdán már lesz egy kis sikerélményben is részünk. Így ezen a napon a sofõr egy gumist, a zsaruk minket, a csapat a régi énjét, mi a gyõrieket kerestük, sajna hiába… NEM SZABAD HAGYNUNK, HOGY EZ ÍGY FOLYTATÓDJON TOVÁBB!!! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: