Kábeldaráló, hulladékkezelő és újrahasznosító gépek, forgács-centrifugák, rúdadagolók és egyéb ipari gépek
   
 

2004.04.21. ZTE-Videoton FCF (1-0) Beszámoló

A két héttel ezelõtti, fehérvári meccs utózöngéinek ismeretében érdekes túrának néztünk elébe. A sors igazságos volt, a párosításra megint szerdán került sor. Egy 9 fõs kis busszal (ebben 10-en utaztunk) és két teli autóval vágott neki az RBD az útnak. Eseményhiányra nem panaszkodhattunk

Elsõ jelentõsebb "eseményként" megálltunk a lángososnál sokak örömére, egyrészt kaja végett, másrészt néhányan már könnyítettek magukon. Az út nosztalgiázós is volt vmelyest, mivel ugyanazzal a kis járgánnyal szeltük a kilométereket, mint amivel Bulgáriát is letudtuk. A hangulat így sokkal "családiasabb" volt végig. Idõben értünk Zegre, ám ott bolyongtunk egy keveset, hogy "jó" parkolóhelyet találjunk, lehetõleg ne túl közel a stadionhoz. Így kb. 10 perces séta után jutottunk el a vendégrészhez. Az utcák üresek voltak, az a kevés ember, aki a környéken volt, már elfoglalta helyét a létesítményben. A jegyvásárlással még idõztünk egy picit, ezért kb. 10 perce már ment a meccs mire beértünk. Drapikat nem tettünk ki. (A Giants a sajátját egy korlátra kiakasztotta) Az elsõ félidõben szurkolgattunk néha-néha, a másodikban már csak nagy ritkán. A zetések is sztájkoltak, bár mintha megosztottnak tûnt volna a társaság: az Armada (mindenféle szekciójával) fejjel lefelé mutatta meg vásznait is nagy csendesen szemlélte az eseményeket. Ezzel szemben fiatalabb csoportosulásuknál ment minden, mint a normál hétköznapokban. Drapi kint, szurkolás terén pedig erölködés. Hangjuk hozzánk nem ért el. A meccs vége elött történt az elsõ telefonos dumcsi, amikor is vmelyik nagytudású zegi azt kérte, menjünk a Plazahoz. Vajon minek, rosszul voltunk felöltözve..? Az a rész tele van rendörrel, mondtuk, hogy mivel és mennyien jöttünk, bárhol megállunk nekik. Házon belül is lehetnek náluk kommunikációs zavarok, mivel mint késõbb kiderült õk ekkor kiindultak a Plazahoz, hogy majd mi is megyünk. Pedig elég egyértelmûen közöltük velük, hogy ez egy halvaszületett ötlet. A mérkõzés lefújása után elindultunk autóinkhoz. A zsaruk simán belevezettek a tömegbe, vonultunk a sima szurkolóikkal együtt. Aztán nagy hirtelen az egyik merõleges utca sarkán elénk került az Armada vezetésével a hazaiak serege. Saccra lehettek kb. 30-an. Mivel a rendörök azon az oldalon nem tartottak kíséretet, így pillanatok alatt szemtõl-szembe kerültünk egymással. Meg kell hagyni, nagyon jól megoldották a helyszínválasztást, egyrészt mert egy kis utcáról van szó, ahol a zsaruk nem fedezték fel õket sokáig, másrészt mert így igencsak a meglepetés erejével hatottak ránk. Eddig a pozitívum, aztán kiabáltak kettöt (valszeg azt hitték szétszaladunk), mi odaálltunk nekik, a két fél közül egyik sem támadott az elsõ másodpercekben. Aztán láttuk, hogy nem jönnek, ekkor már jó páran közülünk indítottak támadást, de az egész nem tartott tovább fél percnél, a rendörök gyorsan közbe tudtuk avatkozni. Még mielött a seregbõl vert sereg lett volna... Furcsa volt, hogy a létszámfölény, és a látszólagos magabiztosság ellenére nem jönnek ütéstávolságon belül. Pedig talán akkor lett volna esélyük, ha lendületbõl bedarálnak minket, úgy hogy nem tudunk eszmélni. De ezt nem tették, így tulajdonképpen túl sok érintkezés nem történt: egy-egy hasbarúgás, kisebb lökdösödés. Csak sajnálni tudjuk, hogy nem volt még fél perc lehetõség... A kisebb affér után vonultunk tovább, a kékek az utca túloldaláról magyaráztak, késöbb közáport is zúdítottak ránk, és mivel egyik-másik kavics a rendörökhöz közel csattant, így már a rendfenntartók futkároztak egy keveset a zegiek után. A jármûveinkbe beszállva rendõri kíséretet kaptunk kb. 500 méteren át, majd intettek, hogy merre tudunk menni. Az elsõ körforgalom után meg is álltunk egyeztetés céljából. Úgy tûnt, hogy szinte már könyörögnünk kell, hogy jöjjenek a Praktiker áruházhoz. Nem kértük azt, hogy 7-en vagy 29-en jöjjenek, csak annyit, hogy oldják meg, legyenek ott. Ez kb. kocsival 5 perc, gyalog 15. A belvárosba vissza már nem akartunk menni, akkor tuti bevitték volna az egész társaságot a zsaruk. A barkácsáruház pont ideálisnak tûnt, annyi zegi jött volna, amennyi harcolni akar, rendör pedig sehol. Megígérték, hogy egy kocsival kinéznek. Minek? Ez nem mozi? Vagy akarnak verekedni vagy nem? Tudták mennyien vagyunk, tudták milyen arcok vagyunk, mivel elötte nézegettek eleget... Ekkor gyorsan buszba, megfordulás, parkolóhely keresés, ahová a járgányokat lerakjuk, majd gyalog séta az áruházhoz. Tényleg közel van a hely az Alibihez, mivel mire mi a fenti sort végigcsináltuk addig õk (állítólag) már voltak a Praktikernél, de minket nem láttak. Hiába bizonygattuk, hogy ott vagyunk, várunk, semmi. Késöbb még megálltunk tankolni a JET kútnál, ide is invitáltuk õket, de nem érdekelte ez a lehetõség sem a társaságukat. Kicsit furcsa ez az egész, hogy 20 vendégnek "kell" kérlelnie az X számú hazait... A várost 22.20-kor hagytuk el. A meccsnek ugye 20.45-kor volt vége... Nem igazán tudjuk, mit kellett volna még csinálni, mit gondoltak talán, hogy Vasvárról hívogatjuk õket kb. 36szor...? A LÉNYEG: aki ott volt úgyis tudja jól mi történt, magyarázkodnunk nekünk nem kell! A hazaút innentõl kezdve eseménytelenül telt, kiváncsiak leszünk, a fehérvári mérkõzésen mennyien jelennek meg. ÁLÉ RBD!

vissza

Legújabb galéria:


2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa