2004.05.15. Pécs-Videoton FCF (3-3) Beszámoló

Utolsó pécsi kirándulásunk alkalmával az a kérdés foglalkoztatott minket, hogy az elsõ helyre tudunk-e lépni a tabellán. Most az, hogy meglesz-e az elsõ hely az alsóházban, és hogy jövõre el tudunk-e indulni a bajnokságban teljesítve mindenféle licenckövetelményeket. A helyzet nem túl rózsás a klub körül, ráadásul az alsóházi rájátszás minket sem villanyoz fel túlzottan. Ennek ellenére mégis összejött 3 mikrobusz és 3 autó az RBD, RBC és a Hableányok embereivel, így aránylag tûrhetõ létszámban (47 fõ) vágtunk neki a túrának.

Arról nem is beszélve, hogy a rájátszás elsõ meccsén Fehérváron a 15 vendég(munkás) egy kérdésre kereste a választ a meccs vége felé, és mi jó házigazdához méltóan megadtuk nekik… Igaz ehhez Sárbogárdig kellett autóznunk. Emiatt az affér miatt szurkolói szempontból kétségkívül fontosabb volt ez a meccs, mint a többi az alsóházban. A 47 ember nagy része (az 5 lányt és 2-3 fiatalt leszámítva) vállalta volna, sõt várta az összecsapást a piros-feketékkel. Mondhatjuk, igen jó brigád jött össze. Különbözõ útvonalterveken törtük a fejünket, (emellett egész héten igyekeztünk ködösíteni a rendõrök elõtt, hogy mivel jutunk el Pécsre és mennyien) hogy milyen módon juthatunk be úgy a városba, hogy kikerüljük a zsernyákokat. Hiába tanakodtunk sokat, tervünk meghiúsult, még úgy is, hogy jó másfél órával a kezdés elõtt már a megyében autóztunk. Azzal viszont nem kalkuláltunk, hogy már 20 km-rel Pécs elõtt várnak ránk. Egy kocsival vezették a társaságot a városba. Idõrõl-idõre kevesebben lettünk a zsaru-kocsi mögött ilyen-olyan csellel elértük, (mindenhol pirosat kaptunk, a váltót nem lehetett 3-asnál feljebb rakni) hogy a belvárosba érve a hat járgányból már csak egy (!) követte a rendõrt. Aztán az utolsó „mohikán” is köszönte szépen, de megoldotta egyedül a problémákat, a kék ruhások pedig jó szórakozást kívánva elköszöntek… Mi is bíztunk a jó szórakozásban…))) Az Árkád bevásárlóközpontnál ismét összegyûlt a karaván, így együtt közelítettük meg a helyszínt. A fõút mellett leparkíroztuk a kocsikat 18 óra magasságában (egy órával a kezdés elõtt), majd elindultunk gyalog a stadion felé, bízva abban, hogy a pécsiek veszik a lapot, és megoldják ezt a nem túl bonyolult feladatot, hogy a teljesen „üresben” gyalog érkezõ várva várt vendégeket meginvitálják egy kis mozgásra. Egyértelmûen mondtuk nekik, hogy melyik utcában (Endresz György) vonulunk, és mivel ez egy lakótelepi rész, így elég sok irányból érkezhettek volna (meg is ígérték, hogy elnéznek arra). Azt sem lehet mondani, hogy rövid idõt/útszakaszt hagytunk volna nekik, hiszen sétáltunk vagy 10 percet, amíg a stadionhoz értünk. Itt aztán szomorúan konstatáltuk, hogy a kint lévõ „millió” rendõr mögött, között elhelyezkedõ kb. 25 pécsi a távolból magyaráz. Ez elég harmatos volt részükrõl. Állítólag vártak ránk a Piccolónál (vagy hogy hívják), de azért ennél többet is megtehettek volna nyugodtan, ha annyira hiányzott nekik a kontaktus, mint ahogy azt beharangozták mindenféle fórumon. Ekkor már világossá vált, hogy a meccs elõtt túl sok minden nem fog történni. Ekkor még több mint fél óra volt a kezdésig, tehát nem lehet panasz az érkezésünk idejét illetõen. Még megpróbáltunk egy másik helyet is, kb. 20 fõ tett egy sétát ezután, és a hazai szektortól nem túl messzi kocsmánál (Kék páholy talán) idõztünk a kezdésig, de ide se tudták összerántani a brigádjukat. A stadionban kiegészültünk még néhány autóval, kb. 60-70 közötti lehetett az összlétszámunk. Drapit továbbra sem raktunk ki, így a vendégnél csak a Giants díszelgett a kerítésen. A hazaiaknál a Mecsek Alja elnevezésû (nem túl szép) vászon lett kirakva. Mögötte állt vagy 30 egyén, akik igen lelkesen szidtak minket, felmerül a kérdés, hogy vajon semmibõl nem tanulnak…? Mi is válaszolgattunk nekik, bár nem olyan egyszerûen, mint ahogy õk adták elõ, pár új szerzemény is elõkerült, úgymint „Sárbogárdon italoznak a pécsi cigányok” a Rába-partján kezdetû örökzöldet átköltvén. Mivel a vidista fiúk is meglepõen jól játszottak, s rövid idõ alatt két gólos elõnyre tettünk szert, így a hangulat a tavaszi pangáshoz képest kifejezetten szuper volt. De egyébként is…A második félidõre átköltöztek a hozzánk legközelebb esõ, lezárt melletti szektorba a piros-feketék, onnan szapulták tovább a Vidit. Itt már lehettek 40-45-en is. A káromkodós nótákat elég hangosan nyomták, az önbizalom tehát látszólag még mindig rendben van. Nálunk már nem olyan pergõ ez a félidõ, mint az elõzõ, viszont a vége paprikássá válik Solymosi játékvezetõ butasága miatt. A 93. percben megítélt (kamu) bûntetõvel 3-3-ra alakítja a végeredményt. Ezzel jókora lavinát indít el, ugyanis az addigra már békésen szurkolgató, ácsorgó szektorunk, az orrunk elõtt befujt (kamu) 11–es hatására megbolydult, mint egy méhkas. Mindenki egy emberként ugrott neki a kerítésnek, és a reklámtábláknak, majd a lezárt szektorba próbálnak többen bemászni az 5 m magas kerítésen, kevés sikerrel! A kerítés és a menekülõ kapu még állja a sarat. Biztonságiak nyomják vissza kívülrõl, közben kapnak is pár pofont, és rendõrök érkeznek a szektorba, mert a biztonságiak láthatóan nem bírnak a begõzölt társasággal. E közben a pécsiek is mozgolódnak, de õk sem tudnak bejutni a lezárt szektorba. Majd vége lesz a meccsnek, de a kedélyek nem csillapodnak. A stadionból minimális várakozás után engedélyt kapunk a távozásra. Ez kevésbé meglepõ, az viszont annál inkább, hogy betérve a lakótelep kis utcájába azt tapasztaljuk, hogy egy deka rendõr nem kísér minket. A hazaiak kezdetben két utcával feljebb a zsaruk mögül mutogatnak lelkesen. (kb. 100-an) Gondoltuk, levágták, hogy merre megyünk mindenféle biztosítás nélkül. De biztos ami biztos alapon azért az elsõ utcán vettünk egy balost, ezáltal közelítettünk a mecsekalja csoportosulás felé. Egy kis malõr is megesett, hiszen az elsõ nagyobb csoport észrevételekor futva indultunk is feléjük, aztán gyorsan kiderült, hogy azok nem a pécsiek, hanem a rendõrök… Mentünk tovább felfelé, mire az út tetején, a sarkon elõkerültek a helyiek is. Ismét: rohanás, ordibálás, támadás. Itt már nem volt tévedés! Az elsõ soraikat nagyon könnyen hajtottuk el, kezdetben folyamatosan hátráltak, leléceltek, aki maradt, az megkapta a magáét. Voltak közöttük néhányan, akik megpróbálták állni a rohamot, odaálltak de nem sok sikerélmény jutott nekik. Már az utca feléig elnyomtuk õket, (mintegy 80-100 méter) mire kicsit összeszedték magukat, igaz itt már jóval többen voltak mint mi. Nehéz megmondani mennyien, mivel relatíve sokan, úgy 100-150-en voltak a sarkon, ám ebbõl nem tudni, hogy ki az, aki verekedni is akart ténylegesen, és ki az, aki csak mozizott. Mi 40-en mentünk oda. Ekkor több pár is kialakult, a móka irányítását nem vették át, azonban már akadtak kezdeményezéseik, szedtünk be mi is ütéseket, rúgásokat. Nem hátráltunk vissza egy lépést sem, csupán már nem volt olyan látványos az elõre haladásunk, itt már inkább volt tömegverekedés látszatja a dolognak, mint az elsõ néhány percben, amikor még nem sok keresnivalójuk volt a pécsieknek. Ekkor már a rendõrök is ott voltak mögöttünk, szépen, tudatosan próbálták bekeríteni a fehérári társaságot. Látszott, hogy a cél nem a balhé megfékezése, hanem az RBD-s emberek begyûjtése. Két sort alkotva csak velünk foglalkoztak, a hazaiak közben könnyedén fickándozhattak. Volna, ha van kedvük hozzá. Azonban kedvük már nem sok volt… Két emberünket a zsaruk a földre teperték (egyiket ott még jól meg is taposták), majd õket késõbb be is vitték a yardra. Az események ezután lelassultak: a két csoport közé a kék ruhások telepedtek egyre nagyobb létszámban, a hazaiak szép csendben elpárologtak, mi is szép csendben vártuk, mi fog történni társainkkal, akiket a rendõrök perceken keresztül a földön fekve tartottak megbilincselve. Majd a járgányokhoz sétáltunk, persze ekkor már nem keringtünk mindenféle irányba… Azért még rákérdeztünk a pécsieknél, hogy a meccs elõtt egyeztetett Domus parkoló aktuális-e még. De valamiért azt mondták, hogy már nem kérnek belõlünk. Megértettük… Sietnünk nem kellett sehová, egy lasztit szerezve a parkolóban focipályát alakítottunk ki, ahol is az RBD-RBC mérkõzést izgulhatta végig a játékból kimaradó nézõsereg. Ez a meccs ha mozgalmasabb nem is, de mindenképpen izgalmasabb volt mint a pécsiekkel való összecsapás… Azért a név kötelez, tehát a kezdeti elõnyt ledolgozva simán sikerült fordítani, és 4-3-mas gyõzelmet aratott az RBD a City felett. Egy nap, két gyõzelem…))) Igaz, az elsõ, az közös siker! Kiegészülve két társunkkal, éjfél elõtt röviddel indultunk el a Baranya megyei városból, hajnali három körül érkeztünk meg Fehérvárra, fáradtan, de azért elégedetten nyugtázva, hogy a társaság nagyon együtt volt, és ha minden megfelelõen alakul, akkor lesz ez még sokkal jobb is! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: