2004. 10. 30. MTK - FC Fehérvár (2-2) Beszámoló

A csapat mostani jó szereplése és a viszonylag rövid távolság (70km.) miatt számítani lehetett, hogy ezúttal szép számmal jelenünk meg a Hungária körúton. Ez így is történt, egy teli nagybusszal, és sok-sok autóval vágtunk neki Budapestnek

A buszon a hangulat remek volt, és nem csak a szõlõkben, hanem a jármûvön is ment a szüretelés szép számmal. A dalok meg csak szóltak és szóltak. Pesten a sofõr kissé elvtévedt, de itt egy megállót még engedélyeztünk magunknak a felhalmozott üdítõ mennyiség ürítésére, egy épületet nagyon szépen megjelöltünk, mikor indultunk tovább akkor jöttek ki onnan, de nem tudták elképzelni, hogy mitõl „vizes” a bejárat.:) A meccsre épp csak idõben beestünk, ezért az elsõ 5percben még nem nagyon volt szurkolás, ráadásul ami már évek óta nem jellemzõ az MTK otthonában, jegyet kellett vennünk! A szektorban körülbelül 150-170-en lehettünk. A kezdeti enyhébb lelkesedés után kezdtünk bele a dalokba, és ahogy a csapat harcolt, úgy mi is egyre jobban teljesítettünk ezen a meccsen lelátón. Kislengetõsöket is bevetettünk, sok új kétrudas is bemutatkozott. A 2.félidõ ott folytatódott ahol az elsõ abbamaradt, változatos szurkolás. A 2 bekapott gól után, stílszerûen megszólalt a „Soha ne add” amit a régi-új kedvenc Horváth Ferike egy káprázatos ollózásos góllal hálált meg. A szektorunk tombolt, felcsendült a „Csertõi azt üzente” címû új nótánk is. Ekkor szinte az egész vendégblokk tapsolt, énekelt. Ennek meg is lett az eredménye. Magasföldi Dodi góljával 0-2-rõl egyenlítettünk. Hiába küzdöttek a fiúk, sajnos a gyõztes gólt nem sikerült elérni, így maradt a döntetlen. A meccs végén kisebb ünneplés kezdõdött, a játékosok együtt tapsoltak, énekeltek velünk, majd kijöttek pacsizni, látszott rajtuk, hogy nagyon örülnek. Hazafele már nem történt semmi érdekes, pontban este 9-kor értünk Fehérvárra, ahol további ünneplés kezdõdött. Csak így tovább fiúk! ÁLÉ RBD! HÚÚÚÚÚ

Legújabb galéria: