2005.09.20. Baktalórántháza - FC Fehérvár (0-2) Beszámoló

A kupameccs napját (kedd) megelõzõ szombaton kezdtük csak el szervezni a túrát, az ország másik végébe, egy mikrobusznyi ember jelezte szándékát, de már az indulás is kalandosra sikeredett

A mérkõzés fél4-kor kezdõdött, a gyülekezõ reggel 8-ra lett meghirdetve, az indulás 9-re. Közben az emberek is nehezen gyûltek, mert ugyebár hétköznap volt, munka – és tanítási nap. Volt aki például nem kapott szabit, de végül a létszám összejött. Sajnos más gondok is akadtak. A kocsin, amit a mikrobuszért letettünk letétbe, nem volt forgalmi, felesleges 100ezer Ft-unk pedig nem volt. Akárhogy kértük, a kölcsönzõ tulajdonosa így nem adta oda a járgányt. Ekkor kimentünk a vasútra, de a vonat 15perc múlva indult és az elsõ félidõ végére értünk volna Baktára. A második félidõ elejérõl, pedig jöhettünk volna el, hacsak nem akarunk az ukrán határ mellett éjszakázni. Aztán szerencsénkre segítségünkre sietett csapatunk ügyvezetõje, aki telefonon lebeszélte nekünk a mikrot. Így hát 10 fõvel, köztük egy lány, elindultunk az ország másik végébe. Persze ezek után csak úgy süvítettünk az autópályán, „szeretett” fõvárosunkon keresztül. Jármûvünk telis-tele volt minden jóval, persze nem olyan dolgokra kell gondolni amit a Mikulás hoz a csomagjában, hanem pálinkára, borra és egyéb tüzes vizekre. Az elsõ félidõ 20.perce környékén érkeztünk meg Baktára. Mikor a stadionnál kiszálltunk a mikróból 7+1 lány indult a bejárat felé, a mellette lévõ sarkon pár tirpák gyülekezett, ott még nem láttuk mennyien vannak, aztán a biztonságiak szóltak hogy ez nem a mi bejáratunk. A tirpákok, akik addigra már lehettek vagy 18-20-an közeledtek felénk, azt hitték elfutunk, de mi csak álltunk egyhelyben. Erre megállnak mikor már csak 5m és egy kocsi van köztünk és onnan magyarázzák hogy támadjunk, persze mindegyikük zsebébõl mutogatta a viperát. Nem verekedni jöttek? Akkor minek állnak meg? Aztán megérkeztek a biztonságiak, akik hihetetlen parasztul viselkedtek és minket baszogattak, valaki kapott is tölünk, persze náluk is villant a vipera. A meccs folyamán énekelgettünk, csapatunk vezetett, jól éreztük magunkat. Számítva a tirpákok meccs utáni akciójára, felhívtunk egy-két környékbeli cimborát, akik Debrecen felöl el is indultak irányunkba, az volt megbeszélve hogy útközbe összetalálkozunk és ha jönnek utánunk a tírek, akkor együtt meghúzzuk a bajszukat. Mikor meccset lefújták, minket benntartottak, ekkor jött ide a hazai csapat elnöke (aki igen korrektül viselkedett) hogy ha gondoljuk, akkor a biztonságiak elkísérnek minket egy darabig, de mondtuk, hogy ez a mi dolgunk, ebbõl nem kérünk, köszönjük. Rendõri felvezetéssel indultunk el, ami a falu határáig tartott, ami 50 méterre volt, a kocsikat néztük ami utánunk jött, 3 jött utánunk, amikor meglátták hogy Debrecen felé megyünk visszafordultak. Ezután már zavartalanul folytattuk az utunkat, néhány kisebb megállót beiktattunk és olyan éjfél körül értünk haza. Úgy vélem ezek után mi is tiszteletünket tesszük majd a Tirpákok meccsein, csak sajnos utazniuk is kéne! A csapat ügyvezetõjének köszönjük a segítséget a mikrószerzésben.

Legújabb galéria: