2005.12.03. Sopron - FC Fehérvár (1-1) Beszámoló

Idei utolsó túránk a bajnokságban a tavalyihoz hasonlóan, Sopronba vezetett. Csapatunk elõkelõ helyezése miatt, ha nem is ezrek, de sokan keltek neki a majdnem 200 kilométeres távnak

Csoportunk nagy része szombat reggel fél 8-kor, már a vasúton gyülekezett. Olyan 40-en indulhattunk el vonattal. Számos fiatal, új arcot fedezhettünk fel sorainkban. A jókedv és az alkohol hatására a távolság is gyorsan fogyott. Gyõrben 1óránk volt a csatlakozásig a Hûség városa felé tartó vasparipára. Sajnos némi nehézségekbe ütköztünk Csornán, ugyanis a vonaton tartózkodó kalauz, és a Szabó Valira hasonlító tehetséges rendõr néni, érvényes menetjegyünk hiányában erõsítést hívott. Sajnos a jegyünket megváltó srác egyszerûen "felszívódott". Némi konzultációt követõen leszálltunk a vonatról, a kaller ugyanis hajthatatlan volt. Az utasok csupán azért zsörtölõdtek, mert a vonat így késésben volt, senki nem inzultált senkit, mint ahogy az újság írta. Hazug média! Körülbelül 20 perc csornai kocsmázás után érkezett egy újabb vonat, amire felszállhattunk, és folytattuk utunkat a nyugati város felé. A jármûvön találkoztunk 1-2 késõbb indult szurkolótársunkkal, most a kalauz sem háborgott. Délután egy óra után valamivel értünk a városba. A rend õrei persze vártak ránk, de páran így is el tudtak menni, egy kis külön városnézésre, esetleg pótolni a hiányzó folyadékmennyiséget. A többség azonban autókkal tette meg az utat és bizony nagyon jó érzés látni, ahogy közeledik az ember a "célpont" felé, úgy egyre több piros-kék sállal díszített verdát lehet felfedezni... A kezdésre mindenki beért idõben, ez olyan 200-220 fehérvárit jelentett. Sajnos már az elsõ másodpercekben gólt kaptunk, de a lelkesedésünk nem hagyott alább. A 32. percben, Simek góljával egyenlítettünk, ekkor egy hanggránátot is a pályára dobtunk, a biztonságiak nem kis meglepetésére. Utána a félidõ végéig igen jól zengtek a nóták... A második félidõben talán még jobban pörögtünk, mint az elsõben, de sajnos a vezetõ gól megszerzéséhez ez sem volt elég. Maradt az X, ami azt jelenti, hogy lecsúsztunk az elsõ helyrõl, viszont az õszi szezont már biztosan dobogón zárjuk. A hazaiak a mérkõzés elején füstöltek egyet, majd szurkolgattak néha, olyan 15-20 fõvel. A lefújás után jeges hógolyókkal dobálták meg a levonuló játékosainkat(nem az a hazai mag, hanem a sima szurkolók). Mi persze ezt nem hagytuk szó nélkül, a biztonságiak is bõszen mutogattak, erre õk is kaptak a hógolyókból. Az elvonuláskor még támadt némi nézeteltérésünk a helyiekkel, az elõbb említett dolgok miatt lett kiosztva néhány pofon, majd a készenléti rendõrök kísértek minket az állomásig. Kelenföldig IC-vel robogtunk, a vonaton a szokásos jókedv, ismerkedés:),majd 45 perc pihenõ és beszélgetés után este 11-kor pillantottuk meg ismét városunk fényeit. Hajrá VIDI ÁLÉ RBD

Legújabb galéria: