2006.04.30. FC Fehérvár - DVSC (1-2) Beszámoló

A tavasz talán legfontosabb hazai meccse, ismét a Debrecen ellen, ezúttal a bajnokságban.

A keddi történések után, végre megállapodtak a héten a két tábor vezetõi, hogy innentõl a semleges viszony áll fent a két csoport kapcsolatában, amit mind a két fél igyekszik be- és tiszteletben is tartani... Ezzel lezárult egy jelentõs fejezet a történetünkbõl, a lényeg,hogy ne fajuljanak el a dolgok, mert nem is kevés és nem is akármilyen múltja volt ennek a barátságnak... A meccs persze vasárnap délben került megrendezésre, voltak olyan debreceniek akik azért már a szombat estét is a városban töltötték, mert ez a dolog a személyes barátságokon semmit sem változtat. A többség azonban vasárnap érkezett. Lehettek kb 150-170-en, ebbõl kb. 50 ultra állt külön a többiektõl és õk igyekeztek is szurkolni, ami az elsõ félidõben kevésbé, a másodikban jóval jobban sikerült nekik. Nálunk sokan csak a kezdésre estek be, mivel pár embernél hosszúra nyúlt a szombati buli... Kezdésre kb 5000 nézõ lehetett kint, ami nem rossz! A szektorunk csurdig megtelt és az újonnan elkészült, illetve a régi rudasainkkal, kétrudasainkkal kezdtük a meccset, illetve fehér füstök begyújtásával igyekeztük fokozni a hangulatot. A füst a szél miatt nem adta ki magát annyira, de viszont kb 5 percig tolta az anyagot, ami látványosan nézett ki. Ezután persze szurkolás, ami az elsõ félidõ elsõ felében igen jóra sikerült, hangerõvel, változatossággal semmi gond nem volt. A félidõ végére azonban eléggé leült a társaság, amiben a meccs színvonala is jelentõs szerepet játszott. A második félidõ megint jól indult, majd vezetést szerzett a Loki, aminek hatására a vendégszektor élénkült meg, de mi sem csüggedtünk!A csapat pedig igyekezett, támadott és ez persze jót tett a hangulatnak, hát még az egyenlítés! Volt még hátra kb 10 perc, támadtunk, rugtuk sorra a szögleteket, az egész stadion tombolt, mindenki egy emberként kiabálta a "Hajrá Vidit!", majd az utolsó percben kaptunk egy potyát és csend lett!Nagy csend.... Ezzel valószinüleg az arany elment,de talán még az ezüst is... Fura érzés volt,letört volt sok-sok ember és a szektorunk is csak igen lassan akart kiürülni... Valahogy senki se sietett sehová... De nem szabad csüggedni!Szerdán be kell jutni a kupadöntõbe! Ehhez mindenkire szükség lesz!

Legújabb galéria: