2006.06.03.Újpest FC - FC Fehérvár (1-3) Beszámoló
Eljött az utolsó forduló, nekünk a bronz, a liláknak az arany volt a tét.
Mivel mi már az aranyért folytatott harcból kiszálltunk, várható volt, hogy nem fognak ezrek megindulni Budapestre. Az egész héten át tartó huza-vona, hogy hol, mikor, lesz-e egyáltalán a meccs, nem könnyítette meg a szervezést. Végül a Puskás Stadion lett a befutó, szombat 16:20-ra!
Fehérvárról autókkal és egy különbusszal vágtak neki a csoporton kívüli szurkolók, mi ultrák, pedig a vonatot választottuk. Kb. 200-an indultunk neki így a túrának, a röpke utazás italozással és hülyéskedéssel telt. Megérkezésünk után a Keletibõl gyalog tudtuk le a
szintén nem túl hosszú utat, majd kb. 1 órával a meccs kezdése elõtt bent is voltunk a nekünk fenntartott szektorban.
Az összlétszámunk kb.350 fõ lehetett, ami azért annyira nem rossz, hiszen az Újpest elleni meccseinkre nem szoktak tömegek
felutazni...Ebbõl a létszámból egy olyan jó, 200-250 fõ vált ki és igyekezett folyamatosan szurkolni. A stadionban kb.10000 nézõ foglalhatott helyet, a lilák füstöléssel és kiszászlókkal nyitottak, ami élõben szép volt, bár sokan azért talán többet vártak tõlük...
Alapvetõen igen jó hangulat uralkodott, mind a két fél igyekezett rendesen, persze létszámunk miatt nyilván nem a mi hangunk dominált, de nem lankadtunk mi sem egy percre sem. Folyamatosan
szóltak a dalok, tapsok, énekek, sálaztunk is egyet, nem is akadt volt üresjárat...Az elsõ félidõ végén emberelõnybe kerültünk, ami persze még dobott a hangulaton, bár ekkor még vezetett az MTK, igy hát bizony csak a 4.helyen álltunk!
A 2. halfban pedig jobban kezdett az UTE és 10 emberrel is megérdemelten vették át a vezetést, amikor is persze robbant a stadion és ezekben a percekben nagyon jól adták elõ a lilák, iszonyat
hangerõvel. De hála égnek a csapatunk magára talált és sikerült egyenlítenünk, majd pár percre rá már nálunk volt az elõny! Mondanunk
sem kell, hatalmas volt az öröm az oldalunkon, bizony megbomlott itt-ott a mobilkerítés is a túlzott öröm hatására, de idõben visszatért még mindenki a helyére. Ez a liláknál nem így történt, náluk elszakadt a cérna, hiszen ekkor már mi vezettünk, õk meg kettõs emberhátrányba kerültek és a bajnoki címük szépen elúszott, aminek hatására dobálózás és kerítésszaggatás volt náluk a program. A yardok csak könnygázzal tudták õket csitítani...Nálunk persze mindenki talpon volt és egy emberként ünnepelte a bronzérmet, amit igen csak megérdemelt a CSAPAT! Az utolsó negyedórában már csak tõlünk visszhangzott a hajdani Népstadion! Jó érzés volt itt játszanim látni a csapatunkat és jó volt hallani, hogy minden a Vidis nótáktól visszhangzik! Még volt nekünk is némi nézeteltérésünk, lökdösõdésünk a rendõrökkel, majd a kegyelem döfést is megadtuk a 3.gól formájában!
A végén zúgott a "Szép Volt Fiúk" és persze a mezek is kikerültek hozzánk!
Nagy volt az öröm és bánhatja aki kihagyta a záróelõadást...
Ezután még majdnem 1 órát benntartottak minket, mivel az utcán elég komoly zavargások dúltak, nem gyõzték a rendõrök a melót, majd különmetró és a Déli Pályaudvar, ahol még próbálkoztak a lilák a közelünkbe férkõzni, de a tengernyi rendõr csirájában elfojtott minden próbálkozást... Este 10-re fáradtan, de boldogan értünk haza!
Fennállásunk legjobb évét produkáltuk és a legeredményesebbet is!
Köszönjük mindenkinek aki velünk volt, aki segített bármiben, aki tett értünk és a csoportért bármit is, vagy csak legalább egy meccsen ott volt velünk és mellettünk szurkolt!
De legfõképpen a CSAPATUNKAK KÖSZÖNJÜK, hogy megajándékoztak minket annyi nehéz és kudarccal teli év után egy ilyen csodás szezonnal!!!
Következõ évben még nagyobb kihívások várnak ránk! Mindenkire szükség lesz! Addig is jó pihenést és kellemes nyarat kívánunk Mindenkinek
vissza
|
Legújabb galéria:
2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa
|