2006.10.27. MTK - FC Fehérvár (0-1) 11.forduló Beszámoló

Ismét egy péntek esti TV-s meccs, ezúttal a fõvárosba szólt a meghívónk.

Három nappal az összecsapás elõtt azt közölték, hogy elhalasztják a mérkõzést, majd még aznap kiderült, hogy talán mégse! Így tudjon felkészülni az ember az utazásra. No comment... Szóval mégis csak meg lett tartva az eredeti idõpontban a találkozó, amire mi vonattal utaztunk fel kb 40-en. A brigád eléggé fiatal volt, az RBD-bõl csak pár ember képviselte magát, ami múlt heti dolgok, történések fényében érthetetlen és megmagyarázhatatlan hozzáállás és nehezen elfogadható azok számára akik tartották magukat a még múlt szombaton megbeszéltekhez...De ez legyen azon emberek lelkiismereti problémája, akik el tudtak volna talán jönni, de valamiért még sem tették. Szóval a csapat fiatal, de lelkes volt. Az út jó hangulatban telt, iszogatással, storyzgatással, tehetségkutatással és már fent is voltunk a fõvárosban. Énekelve, metróztunk majd villamosoztunk a Hungária körútra, ahol különbözõ trükköknek hála, a többség valamilyen kedvezményes módon jutott be a stadionba(kb. 10-15 embernek ez annyira jól sikerült, hogy még a régi, amúgy már lezárt vendégszektorba is bejutott). Kezdésre kb. 120-150 vendégszurkoló gyûlt össze a sorstalanoknál. Az elsõ félidõben eldalolászgattunk, nem túl nagy létszámmal, és nem is mindig folyamatosan, de legalább nem igyekeztünk. Végre elégedetten láthattuk, hogy újra van tartása a csapatunknak, és hogy igen csak hajt, küzd minden játékos. A második félidõben ennek hatására, már lényegesen összeszedettebb produkciót nyújtottunk mi is a lelátón, majd a vége felé még a csapat is betalált,(Dvéri hatalmas góljával) innentõl kezdve pedig a hátralévõ percekben az egész szektor szurkolt, kivétel nélkül mindenki és végre újra az a fura érzés kerítette hatalmába az embert ott gyomortájékon, hogy izgulva ûzi, hajtja a legényeket, akik nyerésre állnak a listavezetõ otthonában... És nem kellett csalódnunk, mert siker koronázta ezt a napot! Hosszú idõ után végre újra igen csak nagy volt az öröm a lefújáskor és boldogan ünnepelhettük a csapatot, akiken szintén látszott az öröm! Az ünneplés után megindultunk hazafelé, énekelve és boldogan szeltük át a várost, majd egy hatalmas mozgólépcsõn felrohanós, szerelvény után futós vágtával megcsíptük a vonatot! Ahol is hamar felfedeztünk két felderítõnek nem túl jól álcázott kispestit, de bántódásuk nem esett. Ahogy nekünk sem Kelenföldön, ahol is kb. 10-15 kispesti jelent meg a peronon és pár mondatváltás után csalódottan konstatálták, hogy igen fiatal a társaság (ráadásul a vonatra történõ futás miatt az a kb. 40emberünk is 5 különbözõ vagonba helyezkedett el). Emiatt nem is történt semmi! El kell ismernünk, hogy szokatlanul korrekt hozzáállást tanúsítottak, hiszen még kb. 40 társuk az aluljáróban tartózkodott és igazából sok esélyünk nem lett volna ellenük a jelen helyzetben... HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: