2006.11.17. FC Fehérvár - Újpest FC (3-2) 14.forduló Beszámoló

Az õsz egyik legfontosabb meccsére ismét péntek este került sor.

A tavalyi év utolsó fordulóját, aki ott volt az valószínûleg soha nem felejti el, és most újra, ezúttal itthon találkoztunk velük. A meccs elõtt 2 órával gyülekeztünk egy belvárosi helyen, (ahogy az a fontosabb meccsek elõtt lenni szokott) és együtt kb. 70-en indultunk a stadionhoz. Útközben újpestiekkel nem nagyon találkoztunk, rendõrökkel is csak a stadionhoz közel... Kezdésre már a kiraktuk a nagy RBD transzparensünket és egy Puskás Öcsi Bácsinak szóló kiírást, amit még gyorsan a délelõtti órákban dobtunk össze. A mérkõzésre kb. 3500-an látogattak ki, ebbõl 6-700-an lehettek a lilák. Természetesen gyászszünettel kezdõdött a találkozó, amit az újpestiek által elkezdett tapsolás tört meg, és ezt az egész stadion átvette, a végén pedig már hangosan zúgott a "Puskás Öcsi, Puskás Öcsi!" kiáltás...Sajnos fel sem foghatjuk, hogy milyen fontos és igaz ember távozott a futball és a mi világunk ragyogó égboltjáról... A gyász perceit követõen pedig útjára indul a labda. Nálunk végre újra megtelt a szektor és nagy lendülettel, jó hangerõvel kezdtük a találkozót, néhány kétrudassal kiegészítve, amit a gyors gólunk még inkább feldobott. Erre azonban hamar jött a lila válasz, ami persze a vendégeket dobta fel. Nálunk kb200 ember szurkolt folyamatosan, de sokszor sikerült az egész szektorunkat is bevonni. A liláknál is hasonló volt a mag létszáma, így hát igen csak jó hangulat uralkodott a stadionban. A félidõ derekán már ismét nálunk volt az elõny, majd igen csak fura módon(Erõs reklamálása után, úgy hogy a bíró le sem fújta az akciót(!),de mégis kiállítja a szerb légiósunkat), emberhátrányba kerültünk és ez igen csak felkorbácsolta az indulatokat. Ekkor mind két fél inkább a másik szidalmazásával foglalkozott többet, majd ismét robbant a stadion, hiszen tíz emberrel is betaláltunk! Az elsõ félidõ az utóbbi évek egyik legjobbjára sikerült. A másodikban ahogy az várható volt, mi nem kezdeményeztünk túl sokat, a fõvárosiak pedig nem igazán tudtak. Folyamatosan szurkoltunk, énekeltünk, néha az egész stadiont is sikerül bevonni. Az ellenoldal csendesebb lett valamivel. Egészen a 62.percig,amikor is szépítenek és már csak egy gól az elõnyünk. Igazi izgalmak maradtak a végére, mind a két fél hangosan buzdította az övéit, az utolsó 5 percre beszorultunk, de a kibekkeltük! Siker, gyakorlatilag tíz emberrel az egyik közvetlen riválisunk ellen... Az ünneplés visszafogott maradt a körülmények miatt, de igazán jó érzéssel hagyta el a stadiont mindenki! És persze köszönet a CSAPATNAK, az akarásért, küzdeni tudásért és ezért a jó mérkõzésért!

Legújabb galéria: