FC Fehérvár - Kispest (0-2) - Beszámoló

A tavasz talán legjobban várt mérkõzésén vereséget szenvedtünk

2001 - ben elkezdõdött hazánk egyik legmozgalmasabb párosítása, már ami a pályán kívüli eseményeket illeti. Elõször a Guardia volt az a csoport amely talán rajtunk keresztül képzelte el a felemelkedését, ám hamar kiteljesedett ez a konfliktus. Szinte nem volt olyan meccs, amely elõtt, vagy után ne történt volna valami mozgás. És mivel az utolsó találkozások alkalmaival inkább mi jöttünk ki jobban az eseményekbõl, borítékolható volt, hogy ezen a napon is történik valami.

A társaság egy része 1 óra magasságában kezdett el gyülekezni egy sörözõnél, ám mire kezdett összeverõdni a társaság egy lakó kihívta a rendõröket, így gondoltuk áthelyezzük a székhelyünket egy a stadionhoz közelebi sörözõhöz. El is indultunk,amikor jött a hír, hogy a kispesti brigád a "szokásos" helyen az Ír sörözõben van.

A mi utunk is erre vezetett, a szinte kihalt városon keresztül vonultunk kb.50 fõvel. Korábban több rendõrségi csapatszállítót is láttunk, ám az Írnél egy járõrautón kívül semmi más nem volt. Vagyis volt, méghozzá sok-sok kispesti, akik mintegy 70-80 fõvel rontottak rá a megérkezõ brigádunkra. Látszott rajtuk, hogy fel vannak pörögve, míg nálunk sokak most estek volna át a "tûzkeresztségen". A brigád egy része hamar elfutott, pár harcedzettebb emberünk próbálta tartani magát egy szûk utcába visszaszorulva, ám ez sem tartott sokáig. Mindkét oldalon sérültek meg emberek, de sajnos nálunk elég sokan. Egy szó,mint száz ezen a napon egyértelmû vereséget szenvedtünk.

Késõbb újra összeállt a brigád, és újra az Ír felé vettük az irányt, de ekkor már a készenlétisek is résen voltak, így csak verbális inzultusra került sor. A vendégek diadalittasan énekelték a "Soha ne fuss el" c. dalt, amely ezen a napon még ült is, ámbátor a Bombázónál jópár emberüknek is énekelhettük volna mi is, hisz ott konkrétan az elsõ soruk mögül kifutottak a srácok... Ezért mi a "Bombázó,Bombázó" rigmussal válaszoltunk. Majd a yardok továbbtereltek.

A satadionba érve pár tagunkat nem akarták beengedni a kispestieket fikázó pólóban, míg õk a csoportunkat gúnyoló drapikkal és kétrudasokkal készültek. (azért pár felirat õket is várta a vendégszektornál...)

Belekezdtünk a szurkolásba, és jobban is ment a csapatnak, ám sajnos a tizenegyes után elért gólunkat érvénytelenítették, és míg nálunk gyulladtak a görögtüzek, a Honvéd kapott egy ajándék tizenegyest, amelyet Herczegfalvi be is lõtt, majd mutogatta magát nekünk, így voltak akik a tûzzel célba is vették... aztán ez a majom ismét gólt lõtt (VV Ágicának bezzeg nehezebben ment neki, szegénynek ha többször betalált volna, talán nem esik olyan mély depresszióba...)

Meglepõ módon a vendégszurkolók (ultrák?casualok?huligánok?) elég nagy csendben szemlélték a meccset, pedig ezen a napon minden nekik állt. Lehet,hogy nem érzik már annyira a stílust, mint régen?

A második félidõ kezdetekor a szinte még teljesen kiürült szektorunk mellett lõtte fel a tüzijátékokat a pirotechnikus, aki hivatalból volt kirendelve, de többet már nem lesz. Ennyit arról, hogy mennyire szabadok manapság az Ultrák. Csapatunk az emberhátrány ellenére igyekezett, ám sajnos úgy érezzük, hogy egyseek több figyelmet fordítanak a pi..a-nyaló kutyáikra, és a hajuk vasalására, mint a futball iránti alázatra.

Sajnos a végére a lelátón is szétestünk, csakúgy mint a csapatunk, és a minõsíthetetlenül gyenge játékvezetõ. Míg a szeptemberi találkozásunk alkalmával minden úgy alakult, ahogy terveztük, ez a nap igazi csalódás volt mindannyiunk számára. Taktikailag (is) alulmaradtunk a rossonerókkal szemben, ám ahogy a dalunk is szól: "Egyszer fenn,egyszer lenn..."

Hajrá Vidi! Álé RBD!

Legújabb galéria: