Pécs - FC Fehérvár (1-3) - Beszámoló

A nem túl nagy népszerûségnek õrvendõ Ligakupa 2009-es döntõjét Siófokon rendezték, egy olyan ellenféllel, akivel a rivalizálás hosszú évekkel ezelõtt kezdõdött...

A Ligakupa eddigi mérkõzéseit csoportunk - hasonlóan a legtöbb ultracsoporthoz - bojkottálta. Csapatunk címvédõként bejutott a döntõbe, s mivel tudvalevõ volt, hogy a siófoki helyszínre utaznak "sima" Vidi szurkolók, illetve másik döntõs alakulat szurkolótáborának érkezésére is fogadni lehetett, így csoportunk is a megjelenés mellett döntött. A klub és a Baráti Kör által szervezett vonaton is több vagon telt meg Vidi szurkolókkal, az ultrák egy része ugyanakkor kocsikkal közelítette meg a célállomást. A nagy rendõri készültség ellenére mintegy 40 fõ a városban kíséret nélkül sétált a Pécs felõl érkezõk utak környékén, lesz ami lesz alapon, hiszen az elõzetes hírek szerint 6-7 busznyi szurkoló is összegyült a mecsek aljáról. S mivel a pécsiek az év meccsének kiáltották ki minden szempontból ezt a találkozót, ebbõl akár azt a következtetést is levonhattuk volna, hogy komolyan fognak készülni. A 6 buszról szoló hírek nem bizonyultak kacsának, bár ebbe "beleestek" az ingyenjegyes pécsi gyereklabdarúgók is. Csoportosulásuk sem siette el a beérkezést, hiszen a többiekkel együtt, kb negyed órával a kezdés elõtt ért be a városba, amikor már a sünök kiszúrták a pont irányba tartó ördögöket. 

Mi a stadion vendégszektorában kaptunk helyet, s bár létszámunk messze alulmaradt a tavaly nyári nyitófordulóhoz képest (ami 2000 felett volt!), mindent egybevetve jóval 500 felett jelentünk meg. A hangulat természetesen nem hasonlított egy normál kupadöntõhöz, azért panaszra nincs ok, viszonylag folyamatosan, változatosan és általában hangosan szóltak a nóták. A teljes szektort nem tudtuk mindig bevonni, s a Gyõrben slágergyanússá váló "Videoton az életem" kezdetû új nótánk is kevésbé ütött, mivel sok Vidistának teljesen új volt a dal, s nem vagy csak késõn tudtak bekapcsolódni. A pályán zajló események kedveztek nekünk, mondhatni a várt (s elvárt!) papírforma eredmény született, azaz a jobbik csapat nyerte meg a mérkõzést, ezáltal a kupát is. 

A pécsiek a lelátón igyekeztek, a hangjukat a szektorunkban nem igazán lehetett hallani (a tv mikrofon állítólag az ö oldalukon volt), viszont úgy tûnt, hogy egységesek, s viszonylag jól meg tudták mozgatni a szektorban lévõk nagy részét. A góljuk után 4-5 görögtûzet is aktiváltak, abból kettõ a pályán landolt. A vége felé még egy füstbomba is színesítette a szurkolásukat. A lefújás után nem kevés ideig a stadionban kellett maradnunk,  de késöbb kiderült, hogy ennyi idõ sem volt elég, hogy a piros-feketéket kivezessék a városból, hiszen még a buszoknál voltak, mire odaértünk. A rendörsorfalak miatt verbális csatán kívül más nem alakulhatott ki. A vonattal utazók a vasútállomás felé indultak, az autóval érkezõk pedig ismét rendõr nélkül kerestek találka helyet. Mintegy 35 fõ várta a buszkaravánt meg a mecsek alja nevezetû társaságot a nagy keresztezõdés környékén, ahol a gyorsétterem is található. Közben kaptuk a hírt, hogy egy egyedül sétáló társunkra mentek rá 5-en, nevükhöz méltó, alja(s) cselekedet volt. Nem különben attól, amikor tizenéves gyerekeket bántalmaztak egy áruházban. Ezen hõstetteket végrehajtó 5 fõs társaság autójára hamar ráleltünk, csupán soförük gyors irányváltoztatásának köszönhetik, hogy nem alakult ki kontakt. Idõközben még 2 pécsi buszt is elvezettek a yardok arrafelé; a heves mutogatáson és gesztikuláláson kívül többre nem futotta erejükbõl - szerencséjük, hogy nem szombathelyiek vagyunk, mert akkor kõzápor elõl kellett volna hajolgatniuk.

Ha a pécsiek így készülnek az év meccsére, akkor vajon milyen az, amikor nem készülnek sehogy?

A csapat megvédte címét, ami örömteli, ugyanakkor jövõre újra az "igazi" kupagyõzelem mámorát akarjuk átélni!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: