Baráti látogatás Zwickauban - FSV Zwickau-Gera (1-2) - Beszámoló

Beszélgetés, fényképek nézegetése után nem sokkal a városba indultunk a RK vezetõivel, nagyjából 20 fõ. A séta és sztorizgatások közben egyik pillanatról a másikra örûlt rohanásba kezdtek a zwickausok. Ennek oka, mint késöbb kiderült, a következõ volt: az egyik fõ ellenségük az Aue-i alakulat érkezésérõl kaptak információt. Aue nagyjából 20 km-re van Zwickautól, s elmondásuk szerint elõ szokott néha fordulni, hogy megjelenik egyik/másik brigád az ellen városában. A lehetõség a riválissal való kontakra rendesen megmozgatta a társaságot, pár utcányi hiábavaló futás után még vártunk egy közeli parkban - a találka elmaradt. Innen a csoport gyülekezõ helyére mentünk, ott számtalan csapat és szurkolói csoport sáljait is felfedezhettük a falon - csakúgy mint egy "Gyülõllek, Kispest" polót is! Ráleltünk egy Slovan Bratislava poszterre is, ami érthetõ okokból nem nyerte el a tetszésünket, s ez egyik tagunknak ki is csúszott a száján. A cselekvésre sem kellett sokat várnunk: rögvest intézkedett az egyik házigazda, a kép oda került, ahol a helye van: a kukába… (Viel Dank dafür!) Az RK kisbuszával vittek ki minket a stadionhoz, mely kívülrõl jól nézett ki, talán egy várfalhoz lehetne hasonlítani a fõbejárat felõli részt. Megdöbbentõ volt a klub saját szuvenires boltjának választéka - ne feledjük, ötödik ligáról van szó! Sõrhöz, s több féle szendvicshez, különbõzõ ételekhez is hozzá lehetett jutni. Magyarországon hogy is van ez...? Nem sokkal késöbb megérkeztek a vendégszurkolók is. Róluk tudni kell, hogy a csapatukat néhány éve alapították, a városnak (Gera) létezik egy tradicionális csapata is, amely viszont még alacsonyabb osztályban szerepel. (Talán a Vidi-Gázszer viszonyhoz lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben a fiatalabb klub eredményesebbé vált, mint a tradicionális - Fehérváron ugye erre esély sem volt!) A tradicionális klub szurkolóival (Ultras Gera) is baráti viszonyt ápol a Red Kaos, s mivel a két gerai csoport nem szívleli egymást, így szinte természetesnek vehetõ, hogy az Ultras Gera is megjelent a mérkõzésen. Nem csak a mérkõzésen, hanem a vendégbejáratnál is, ahol egy rövidke ideig feszültté vált a helyzet. Végül komoly dolgok nem történtek, egy kisebb pofon csattant el. A mérkõzésen közel 1000 fõ lehetett jelen - néhányan meg is jegyezték, hogy a múlt héten is nagyjából ennyien voltak; az idegenbeli Aue elleni rangadón! Az ultrák szektorában ekkor 100-120 fõ lehetett jelen. Többségében a fiatalabb generáció alkotta társaságban megtalálhatóak voltak lányok is (akik szurkolás szempontjából abszolút nem lógtak ki a sorból!), valamint az alapítók közül pár idõsödõ arc.

Az RBD idegenbeli vásznát vittük magunkkal, s kerítésre tettük, ahogy náluk szokás, a hazai Red Kaos drapira rá. Az ultrák szurkolását 2 fõ irányította, akik - meglátásom és tapasztalatom szerint - kellõ tisztelet élveznek a táboron belül. Az elmúlt több mint 20 évben mérkõzések száma, melyet megtekintettem meghaladja az 500-at, mégis kevés helyen találkoztam olyan produkcióval, melyet ebben a zárófordulóban a Kaos-osok elõdtak. Hihetetlen intenzitással, egységgel teremtettek - ahogy hazafelé a kocsiban fogalmazott vki - már-már karneváli hangulatot. Az ultrák között lévõ szurkolók aktivitásáról annyit, hogy rendkívül éles látásúnak kellett volna lenni, s különlegesen figyelni ahhoz, hogy olyan szurkolót találjunk a környéken, aki nem énekli a dalokat, nem kapcsolódik be a gyakori ugrálásokba. Ilyen szempontból az elõénekesnek nem volt nehéz a feladata, hiszen erre vevõ volt a teljes tábor, de azért ne gondoljuk, hogy ne adott volna folyamatosan kellõ lendületet, fanatizmust a társainak. Üresjárat ritkán adódott, akkor is csupán pillanatokra. Az elsõ 15 percben sem mondható, hogy probléma lett volna a hangerõvel, késöbb viszont már „egy Dynamoval” erõsebb lett a kanyar, ami tovább javította az amúgy is fantasztikus hangulatot. A Red Kaos baráti kötelékébe tartozik még az Ultras Dynamo (Dynamo Dresden) is, akik 80 fõvel egységesen, hangosan énekelve vonultak be a stadionba. A legnagyobb meglepetésként történt mindez, mivel elõre nem volt megbeszélve az UD jövetele. Így mindenki megjelent a stadionban, aki a Red Kaos barátjának vallhatja magát. Néha felhangzott a szektorban a „hajrá Vidi” is. A szünetben kaptunk egy helyi Fanzine-t, aminek aktualitásáról mindent elárul, hogy egy oldalt olvashattunk benne az egy héttel ezelõtti Újpest-Fehérvár mérkõzésrõl (ahová egy RK autó a prágai baleset miatt nem érkezett meg).

A második half sok mindenben hasonlított az elsõhöz (pozitív értelemben), ugyanakkor történt még érdekesség: a félidõ közepén egy drezdai teljesen meztelenre vetkõzött, s kijátszva a biztonságiakat futkározott egy keveset a pályán… A vége felé pirotechnikai elemek is bevetésre kerültek: tüzek és füstök is. Annak ellenére történt mindez, hogy Németországban igen keményen büntetik a „vétkes” szurkolót (a pénzbírság nagysága tényleg elrettentõ hatású), nem véletlen, hogy teljes maszkban gyújtották be, s utána is figyelni kellett „ügyesen” tértek vissza szurkolni.

A mérkõzés után újra téma lett néhány Aue-i kocsi érkezése, annyira érkeztek meg, mint októberben a zegiek az étteremhez… A 4 csoport egy parkban gyûlt össze, ahol közös evés-ívásra került sor, volt grillezés is, s persze az elmaradhatatlan sör. Akinek focizni támadt kedve, annak sem kellett eltitkolni a tudását, hiszen a parkban focipálya is volt. Két órával a mérkõzés befejezése után indultunk vissza néhány közös csoportfotó elkészülése után.

Összességében elmondható, hogy a vártnál is jobban éreztük magunkat, köszönhetõen többek között, az eseménydús délutánnak, s persze a vendéglátóinknak, akik minden fronton kiválóan teljesítettek ezen a napon!