Nyíregyháza-Videoton FC (2-3) - Beszámoló

A tirpákok visszatérése után immár viszonylag kiemelt figyelmet fordítunk az ellenük vívott mérkõzéseknek. A tavalyi bajnokságban pont a dunaszerdahelyi események után szerepeltünk náluk, ami az összefogás jegyében zajlott, a tavaszi fehérvári mérkõzés idején pedig épp ideiglenesen megszûnt az összes létezõ csoportjuk. Mozgalmas túra lett, ami egyeseknek több mint 25 órát vett igénybe

Az út szervezése már korábban elkezdõdött, több lehetõség közül igyekeztünk olyat választani, amivel a legnagyobb esély kínálkozik, hogy elkerülhetjük a sünöket, viszont ne kerüljük el a tirpák csoportokat. Így végül vonattal érkeztünk meg Nyíregyre, mintegy 50-en, csak hogy a kékek is készültek, így rendõrök nélkül nem sikerült megjelenni a szabolcsi megyeszékhelyen. Helyette, a tirpák vasútállomáson már egy hadseregnyi rendõr és legnagyobb meglepetésünkre egy csuklós, sárga Ikarus busz várt minket. Egy kb. fél órás buszozással, kis utcákon és kerülõkön át értünk a stadionhoz, olyan írányba vitték a jármûvet, hogy a találkozást elkerüljük a hazai szurkolókkal. Akik nem is nagyon mutatták magukat, köszönhetõen minden bizonnyal az erõs biztosításnak. Utólag azt gondoljuk, nehéz lett volna úgy megérkezni, hogy ne szúrták volna ki a yardok, akik igen jól felkészültek voltak. Már Debrecenben totálisan képben volt a kommandós: "elõször úgy volt, hogy busszal mentek".

A mostani meccsre a stadion felújítása, illetve pontosabban leszékezése miatt nem az eredetileg kijelölt vendégszektorban volt a helyünk, hanem a fõtribünnel a szemben, a régi tribün legszélén.

A fele brigádunk még a jegyét vásárolta, illetve a kapunál állt, amikor a hazaiak kb. 20-30 fõvel megjelentek az új szektorunk szélénél, a lelátó mögötti részen. Elõször 5 emberünk ért oda, a hazaiakat visszatartotta a 3 biztonsági, akik azon a részen helyezkedtek el. Tõlünk egyre többen hallották az infót a találkozás lehetõségérõl, így nem sokkal késõbb még 15 fõ érkezett a helyszínre, mire a hazaiak rövid hátrálásba kezdtek. Ez részükrõl egészen addig tartott, amíg nem voltak biztosak benne, hogy nem sikerül áttörni az egyre nagyobb számban jelenlévõ sárga mellényesek között; páran megpróbálták, de a szekusok ezt már nagyon nem nézték jó szemmel. A rövid ideig tartó esemény véget ért azáltal, hogy a 3 biztonsági visszakísérte a szparisokat a saját oldalukra.

Az Elit a fõtribün másik sarkában szurkolgatott, voltak már szebb napjaik, mind létszámban, mind teljesítményben. Mi a kezdésre nagyjából 70-en lettünk, igyekeztünk folyamatos és hangos szurkolást produkálni, ebben segített a csapat is, mivel 1-0-ás vezetés után is újra látványosan, gólratörõen fociztak a fiúk, számos helyzetet kialakítva, más kérdés, hogy a ziccerek nagy részét elszórakozták, majd az ilyenkor "szokásos" semmibõl egalizált a hazai csapat. Az egyenlítõ gól után jött az, ami a paprikás hangulatban talán benne is volt a találkozóban. Egy tagunk átrohant egy szektorral arrébb, mert sok verbális inzultust kapott, mikor visszaért és csillapodni látszottak a kedélyek és visszaért a helyére, már a szektorban is a "nyugalmi állapot felé haladtunk", amikor a biztonságiak emberkedni kezdtek, mind verbálisan, mind fizikálisan. Ekkor már a többiek is egy emberként álltak oda, és kialakult jó néhány ütésváltás, 1-2 szék is repült a szekusok felé. Az adok-kapok egészen addig tartott amíg, megérkezett a rendõrség, és határozott fellépéssel sikerült véget vetni a csatának, ami a szektorunk széléhez való odaszögelést jelentett. Majd amilyen gyorsan mentek, olyan gyorsan távoztak is.

A második félidõben a már említett tir brigád a mi szektorunk mellé tette át székhelyét, ugatáson kívül nem sokat csináltak. Ebben a játékrészben a mi szurkolásunk nem volt jónak mondható. A gyõzelmet és ezzel a 3 pontot simán megszerezte a csapat, a végeredmény messze nem tükrözi hûen a két csapat közti különbséget, pályán történtek alapján sokkal nagyobb arányú gyõzelem reálisabb lett volna - de a 3 pont a lényeg!

A meccs végén pedig feltereltek a kékek a buszra és onnan a vasútra vittek, kisebb városnézõ körutazást beiktatva. Az állomáson  kint várt a hazai mag egy kis része, de az erõs rendõri jelenlét miatt semmilyen inzultus nem tudott kialakulni, 1-2 miki egér vékony buzi hangú, telefonálgató hülyegyerek ugatásán kívül. A vonat pontos indulásával adódtak problémák, mivel egy magát Rambonak képzelõ kalauzzal is találkoztunk, aki olyan élelmes volt, hogy felhívta a rendõrséget mobiltelefonján. Igaz mellette a peronon állt néhány kommandós...  A kényszerû várakozás alatt "kaller haver"-rõl verset költöttek gyorsan néhányan, meg poénok sokaságával sikerült a jó kedvet fokozni. Aztán végül elindult a vonat nem kevés rendõrrel Debrecenig. Innen a kocsis brigád hazafelé vette az irányt, a fiatalokra pedig egy hosszú éjszaka várt. Amikor is találkoztak pár roma arccal, akik egybõl kést rántottak rájuk. Hiába, csak igy érzik magukat erõsnek, majd megjelentek a rendõrök is, akik bilincsbe verve vittek el kettõ kisebbségit. A Citysek számára a túra még nem fejezõdött ekkor be, hiszen a vonat hajnali 4 után indult. Az elsõ célállomás Budapest volt, azonban elsõ "lendületbõl" csak Ceglédig sikerült eljutniuk. Onnan pedig Monor útirányon át, még egy átszállással Pestre. Vasárnap délben érkeztek szeretett városunkba.

Hiányérzet akár lehetne is bennünk, hiszen az "igazi" találkozás elmaradt, de az biztos, hogy minden szempontból jól sikerült napon vagyunk túl. Csapatunk két kisiklást követõen ismét a kezdeti minden bizalomra okot adó játékkal és eredményességgel örvendeztette meg a Vidi szurkolóit, mi pedig a leghosszabb idegenbeli túrán adtunk ismét tanúbizonyságot a csoport egységérõl. Jöhetnek a további gyõzelmek, számunkra pedig 4 budapesti utazás.

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: