Ferencvárosi TC - Videoton FC (2-2) - Beszámoló

Egy megnyert mérkõzést „sikerült” döntetlenre hoznunk a gyenge Ferencváros otthonában

Utoljára 4 évvel ezelõtt jártunk bajnoki mérkõzésen az Üllõi úton, így felfokozott várakozás elõzte meg a pénteki utazást, hisz a listavezetõ csapatunkat kellett elkísérnünk. Mivel a különvonatos utazás a korai indulási idõpont miatt lemondásra került, így maradt az eredetileg is tervezett menetrendszerinti vonat. A vendégszektorba szóló belépõket Székesfehérváron lehetett elõre megvásárolni, és mondani sem kell, nagyon jól fogytak. Fõként csoportunk aktivizálta magát, hisz folyamatosan új jegyeket kellett kérnünk a klubtól. A vasútállomáson már látszott, hogy a csoport fennállása óta a legnagyobb létszámmal fogunk az Üllõin vizitálni, és az út a szokásos jó hangulatban telt, erõs rendõri biztosítással. A ferencvárosi pályaudvarra érkezvén újabb kékek vettek fel minket, majd a közelben egy zöld „fogadóbizottság” is várt ránk. Az erõs rendõri biztosítás miatt viszont esély sem volt semmire, hisz még a népligeti buszpályaudvar környékérõl is kiterelték az embereket a kékek. A metróhoz vezetõ lépcsõnél azonban volt egy kis „lökdösõdés”, de a gumibot egybõl szaporán pörgött. A beléptetés lassan zajlott, ám a meccs kezdetére mintegy 400 fõvel már a szektorban képviseltük a koronázóváros színeit. Egy autónyi Red Kaos tag is újra velünk volt Zwickauból.

Sajnos pirotechnikai kelléktárunk nagy része fennakadt a beléptetésnél, de a csapatok kijövetelekor a kétrudas-rudas kombinációval köszöntöttük a játékosainkat. Jól szóltak a dalok, és a csapat is nagyon jól játszott, ám az is sokat nyomott a latba, hogy végre futballmeccsen érezhettük magunkat újra. Az ellenfelünk szurkolói tesznek róla, hogy az ember komolyan vegye ezeket a meccseket – sajnos nagyon kevés helyen van igazi meccshangulat az országban – a zöldek ebbõl a szempontból mindenféleképpen kiemelkednek. Egyszóval igazi labdarúgás volt ezen a pénteken, és a vezetõ gólunknál egyetlen görögtûzünk is begyulladt, és sokan a kerítés tetejére repültek. Néha nagyon elkaptuk a fonalat, és tényleg megõrült a szektorunk, rajtunk kívül a baráti körösök, G-pontosok és a sima szurkolók is beleadtak mindent a buzdításba. Sitku Illés góljával már kettõvel mentünk, és senki sem hitte, hogy innen felállhatnak a hazaiak, akik edzõjüket szerették volna hazaküldeni. Ám érthetetlen módon a pályán a felívelgetõs, játékban gyenge ferencvárosiak átvették az irányítást, és míg mi ziccereket hibáztunk, addig õk két rögzített szituáció után kiegyenlítettek. A hazai szurkolók örülhettek, míg a vendégszektorban mindenki kábultan állt. A zöldek elhasználták maradék tûzeiket, úgy örültek, mintha gyõztek volna, mi meg úgy éreztük magunkat, mintha veszítettünk volna… 

A lefújás után természetesen megköszöntük a csalódott csapatnak a játékot, majd mintegy félóra várakozás után a szokásos rendõri kíséret mellett sétálva-villamoson-metrón eljutottunk a Délibe, ahol a kínai büfé készlete „kicit” lefogyott….A hazaúton nem történt különösebb dolog, kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy elpuskáztunk egy nagy lehetõséget az élen maradásra. A következõ hazai meccsen viszont ott lesz a lehetõség a javításra! 

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!                                                          

Legújabb galéria: