MTK-Videoton FC (2-2) - Beszámoló

Válogatott miatti szünet után megkezdõdött az õszi budapesti invázió, melynek elsõ felvonásaként az élmezõnyben található MTK ellen kellett szerepelni a Hungária körúton.

A klubvezetés hozzáállásának köszönhetõen a télies õszi napon több mint 500 piros-kék fanatikus kelt útra a királyok városából a fõvárosba. Sokan autóval, az RBD nagy része viszont vonattal közelítette meg a stadiont. Régebben is többször bebizonyítottuk már, hogy képesek vagyunk nagy létszámban elkísérni a csapatot idegenbe, most amikor a pályán a fiúk sikert-sikerre halmoznak, a – magyar viszonylatban – nagy létszám pedig szinte már természetes, fõleg úgy, hogy a tulajdonosi kör ingyenjegyei még több szurkolónak adtak lehetõséget a helyszínen való buzdításra. Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy olyan tulajdonosunk van, aki látja az ultrák fontosságát, jelentõségét, s szerencsére Hemitõl sem tanult sokat az MLSZ ülésein… Létszámunk a vendégszektorban így idei csúcsot döntött, majdnem 600-an voltunk jelen, a stadionban lehetett még 450 MTK szurkoló is. Az nem volt kérdés a meccs elõtt sem, hogy melyik fél lesz a hangosabb, azonban az nem túl szokványos még a Hungária Körúton sem, hogy a vendégcsapat szurkolói nagyobb létszámban vannak jelen, mint a hazai csapat szimpatizánsai.

Kezdéskor gyorsan szembesültünk azzal, hogy csapatunk meze a megszokottól, az elfogadhatótól és a tradícióktól messze eltérõen sárga-fekete-sárga kombináció volt. Minden bizonnyal megvan ennek az oka (mint ahogy errõl rövid hír megjelent már a hivatalos honlapon), s egyértelmû, hogy az elõírásoknak meg kell felelni, ugyanakkor ez a gázszerre emlékeztetõ színösszeállítást a többség nem fogadta örömmel.

A mérkõzés kezdete után hamar beszédtéma lett a világítás, ami néhány perc után feladta, a bíró spori pedig negyedóra játék után gondolta úgy, hogy esteledik, s a látási viszonyok nem éppen ideálisak – így rövid, elõre nem tervezett szünet következett. Néhány világítótestbõl tudtak minimális fényt „imádkozni”, s így folytatódhatott a mérkõzés, majdhogynem hangulatvilágítás mellett. Ez a kis pauza a csapatnak nem tett jót, mivel elõtte a pályán – a gól kivételével – az történt, amit a mieink akartak, ám a nagy világosodás után egy kontratámadásból a hazai csapat szerezte meg a vezetést. Az elsõ félidõben ûztük-hajtottuk a listavezetõt, ám hiába az óriási mezõnyfölény, az egyenlítés nem akart sikerülni. A lelkesedés a második félidõben sem hagyott alább, néha-néha sikerült bevonni a szektor nagy részét a szurkolásba. Javarészt viszont az ultrák énekeltek, s szurkoltak, még két gólos hátránynál is kitartóan. Ennek meg is lett az eredménye, mivel percek alatt egalizáltunk a pályán, ekkor még jobban pezsgett a szektor, az addig passzívan nézelõdõk, szotyizók is „csatasorba” álltak, fokozva a hangerõt. A gyõzelem nem jött össze, így maradt egy kis hiányérzet, ugyanakkor örömteli, hogy szinte végig domináltunk idegenben az egyik vetélytárs (?) otthonában.

Ez a csapat sokra hívatott, a hazai mérkõzésein sokkal több szurkolót érdemel, például már a következõ fordulóban is, amikor szintén vasárnap fogadjuk a pályán a legnagyobb riválist, a Debrecent. Bár nekünk a stadion telítettségétõl függetlenül kell gyõzelembe hajszolni a fiúkat a rangadón! 

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: