Videoton FC - Debreceni VSC (3-0) - Beszámoló

Gyõzelem a rangadón, boldogság a lelátón! Mostanában a csapból is a Loki folyik. Megsüvegelendõ teljesítmény, amit a BL–be jutásukkal elértek, de a bajnokságot a Videoton vezeti, vesztett pontok ide, vesztett pontok oda...

A meccsre való készülõdést több mint egy hete kezdtük, hiszen egy összetett koreográfiával szerettük volna csapatunkat köszönteni. Ment is a munka szorgosan, és nagyon rákoncentráltunk, hogy olyan látvánnyal rukkoljunk elõ, amely méltó a régebbi teljesítményünkhöz is.

Jóval a meccs kezdése elõtt megkezdtük az utolsó simításokat, és a csapatok kivonulásakor magasba emelkedtek a drapéria-rudas-kislengetõs-fólia kombinációk. Úgy érezzük, hogy sikerült ismét egy minõségi látvánnyal elõrukkolnunk, és kifejezésre juttatnunk, hogy számunkra csak egy igazi, örök szerelem létezik: a Videoton.

Mintegy 5000 nézõ volt végre a Sóstói Stadionban, és sikerült bevonnunk többször is a többi szurkolót, és akkor nagyon jól szóltak a dalok. Szektorunk végre telített volt, és érezhetõ mennyire ütõs a kanyar. A „Senkit se szerettem” kezdetû felelgetõsünk  más szektorokból is szólt, ami fehérvári létünkre igazán örömteli, (de úgy gondolom, hogy egy magára valamit is adó tábor nem használja egy másik komoly brigád felelgetõsét. Mert egy paksi csoport nem érdekel, sõt a szolnokiak is röhejesek, hogy fehérvári felelgetõst nyomnak kosármeccseken, de fájó, hogy a BL–ben is a MI szerzeményünk szól….)

A pályán már az elsõ félidõben is inkább a mi akaratunk érvényesült, de a második félidõre már egyértelmû volt, hogy csapatunk jobban játszik. Az elsõ gólunknál felrobbant a tábor, és szerencsére a Fiúk a pályán nem álltak le, mentek elõre, kiszolgálva a publikumot. Szép megoldásokat, gyönyörû támadásokat láthattunk, és talán azért nem erõltettük jobban a bicikli-cseleket, mert félõ volt, hogy Bodnár elüti a játékosunkat…

A meccs végére a gólok hatására mindenki egymás hegyén-hátán volt, és sikerült többször is megszurkoltatnunk az egész stadiont. Igazán nagy élmény volt, köszönet mindenkinek érte!

Ezen a napon igazán elkaptuk az Ultrast, jó sok ilyen összecsapás kellene, kár, hogy a vendéglétszám csak 60 fõ volt, mert egy jó vendégtáborral még nagyobb hangulat lehetett volna.

A lefújás után boldogan talált egymásra játékos és szurkoló, hosszú percekig ünnepelte a publikum a gyõzteseket. A televízióban továbbra sem a listavezetõrõl beszélnek, hanem sajnálkoznak debreceniekkel kapcsolatban, de ha a bajnokság végén is ez lesz az állás, kénytelenek lesznek végre rólunk is beszélni!

A gyõzelmünk akkor lesz értékes igazán, ha a kupában lehozzuk a továbbjutást a pápaiak ellen, és a Vasas otthonában sem botlunk! Gyerünk fiúk, ne álljatok le! Mi nagy létszámban utazunk, és hazai pályát teremtünk továbbra is.

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: