Vasas - Videoton FC (2-4) - Beszámoló
Mozgalmasra sikeredett a vasárnapi fõvárosi kirándulásunk.
A bajnok legyõzését követõen abban a tudatban utazhattunk a Vasashoz, hogy bármi is legyen az eredmény, mi vagyunk az elsõk. De azért reméltük, hogy csapatunk újra gyõzni fog!
Az utazás a szokásos módon zajlott, a Délitõl is a megszokott rendõri felvezetéssel mozgott a brigád nagy része, míg kb. 20 fõ a 105-ös busszal indult útnak, mellõzvén a rendõri biztosítást. A kezdésre éppen ezért nem mindenki ért oda, de pár perc csúszás után már a „városnézõk” busza is megjött, így mintegy 500 fehérvári szurkolt a Vidi sikeréért. Természetesen nem feledkeztünk meg az 1 éve történt tót rendõrterrorról sem, és a „nem felejtünk Dunaszerdahely” dallal emlékeztettünk mindenkit többször is a mérkõzés során, a gyalázatos eseményekre. A hazai mag most nagyobb létszámmal volt jelen, mint az elmúlt idõszakban, és mint kiderült õk készültek is valamire... de errõl majd késõbb. Csapatunk uralta a játékot, csak a gól hiányzott az elsõ félidõben. No meg a büfé! Történt ugyanis, hogy 2 db rumos teát 2000 Ft–ért akart elszámolni az élelmes figura (gondolta most kaszálni fog, természetesen számla nélkül), ám a srácok megmondták nem lesz ilyen lehúzkodás. Erre a fickó összecsomagolta a kócerájt és a félidõben 500 vendégdrukker maradt frissítõ/meleg tea nélkül. Tényleg nagy üzletet csinált a figura... Érdekes esemény volt, hogy pár fiatal Cityst megláttunk a hazai szektorok mögött, amint éppen megbeszélnek valamit, ám ekkor még nem tudtuk, hogy magánakcióba kezdenek. A második félidõt néhány görögtûz begyújtásával kezdtük, és hamar meg is szerezte a vezetést a csapat. Azt hittük, hogy innen már sima lesz a meccs, de a Vasas máshogy gondolta, és megfordította az eredményt. Viszont játékosaink nem adták fel, és mentek továbbra is elõre. (ezért is szereti mindenki ezt a csapatot) meg is lett az eredménye a hajtásnak, hisz nemhogy egyenlítettünk, de újabb gólokat rúgva magabiztossá tettük gyõzelmünket. Volt is tombolás a lelátón, mindenki a kerítésen, vagy a másik nyakában, és boldogan köszöntöttük a csapatunkat is. A meccs utáni dolgokról annyit jegyeznénk meg, hogy 7 fiatalt meghajtani nem nagy kunszt, de pár ember megmutatta, hogy ha baszakodnak velünk, akkor többen is üvegátrendezõ -ezközként fogják végezni a csíra kis brigádjukból! A hazaút rendkívül nyugodtan zajlott, leszámítva az egyik túlbuzgó kallert, akit egy rövid várakozás után az egyik vidéki megállóban a kékek igazítottak el. Mindent egybevetve sokkal jobb lett ez a túra, mint azt elõre gondoltuk. Soha rosszabb napot! Pénteken egy újabb igazi rangadó jön, és a májusi események miatt borítékolható, hogy felpaprikázott hangulatban érkezünk a Megyeri útra! Cél az újabb gyõzelem! HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
vissza
|
