Újpest FC-Videoton FC (0-1) – Beszámoló

Az õszi sikerszezon végéhez közeledve Újpesten a 4 részes fõvárosi sorozatunk utolsó része következett. A Vidi és szurkolói is frappáns választ adtak egy-egy kritikára.

Minden szempontból érdekes, izgalmas estének ígérkezett, a pályán csapatunknak a „mindig jövõre Újpest” otthonában kellett stabilizálnia  az elsõ helyét, az ultrák szempontjából pedig az alap unszimpátia mellett a májusi záró fordulóban történtek hagytak még nyomokat, ami elõrevetítette, hogy nem lesz rossz ez a túra sem. Pénteki munkanap ellenére délután négykor több száz fanatikus gyülekezett a vasútállomáson, meg nem kevés rendõr. Az utazás kissé kényelmetlenül telt, köszönhetõen az igencsak elõvigyázatos yardoknak, akik a vonat utolsó néhány kocsijába sûrítettek minket. Emellett csupán 1 „mellékhelyiséget” tudtunk használni, ami ennyi embernek igencsak kevés volt. A Keleti pályaudvar mellett – egy kisebb hadseregnyi sünön kívül –  4 csuklós busz várta a brigádot, amiket szinte teljesen megtöltöttünk. Így vezettek át a városon, a buszok ablakaiból természetesen jeleztük, hogy melyik várost, csapatot képviseljük. Kb. 20 perc alatt a stadionnál voltunk, ahol a jegyvásárlást és a nem túl gyors beléptetést követõen a csoport egybe vonult a szektorba 10 perccel a kezdés elõtt.

Apropó jegyvásárlás. Néhányan irigykedve és vádaskodva vették tudomásul, hogy klubunk a kitartó ultrákat megbecsüli, s talán mondhatni elismeri, s mindent megtesz, hogy az ultrák mellé csatlakozzon minél több szurkoló az idegenbeli mérkõzéseken is. Emiatt szerveztek ingyen jegyeket az elmúlt fordulókban a budapesti mérkõzésekre. A Megyeri úti mérkõzésre már nem volt kedvezmény, ennek ellenére hasonló létszámban jelentünk meg, mint az elmúlt hetekben, félezer körüli vendégszurkoló a mai viszonyok között igen jónak mondható. Úgyhogy erre a kritikára csattanós választ adtunk!

A mérkõzésen sokáig nem kellett várnunk a Vidi gólra: Nagy Danit nem tudta tartani a már-már paródia-szerûen a válogatottba követelt Kabát, s már a 3. percben beköszöntünk, ez tovább fokozta a lelkesedést. A hangulattal nem volt gond, szóltak a szokásos nóták változatosan. A lilákkal foglalkoztunk ugyan néha, mondhatni annyit, amennyit ilyenkor „illik” s amikor a mérkõzés szituáció megkívánta, de egyébként abszolút csapatunk buzdítása volt fókuszban a 90 perc folyamán. Az ismét furcsa, a klubszínektõl és a hagyományoktól teljesen eltérõ sárga-fekete színkombinációban pályán lévõ Vidi játékosok profi módon tartották az eredményt a nem túl magas színvonalú mérkõzésen.

A második félidõben sem történt változás se a gyepen, se a lelátón, bár az kétségtelen, hogy ilyen létszámmal talán jobb produkciót is összehozhattunk volna, valahogy nem állt össze teljesen a szurkolás, az egész szektort ritkán tudtuk bevonni. Végül a jobbik csapat gyõzött, a fiúk begyûjtötték a 3 pontot, ezzel az õszi elsõségünk szinte zsebben! A lefújás után önfeledt ünneplés kezdõdött, az érzés nehezen visszaadható, viszont az utóbbi idõben már sokadszor jön elõ!

A meccs után kaptunk egy kis ízelítõt Budapest by night, mivel a pályaudvarig sikerült egy jókora kerülõvel eljutni. A hazaút már eseménytelenül telt, a sünök megoldották a biztosítást. Ennyi droiddal mondjuk nem volt nehéz, jó szervezéssel fele ennyi készenlétissel is gond nélkül le lehetett volna hozni a meccset. Nyilván teljesen biztosra akartak menni a múlt heti üllõi úti töketlenkedésük után, de ez akkor is túlzás volt, az országban számos helyen csinálhattak volna rendet ezen idõ alatt a „feleslegesek”, ahol valódi és komoly problémák vannak…

Csapatunk sokadszor bizonyította a kétkedõknek, hogy komolyan kell venni, hiába is várják a riválisaink (irigyeink) közül sokan, nincsen lufi, ami kipukkadna, helyette van egy kimondottan erõs keret, egy stabil háttér, azaz minden adott a folytatáshoz! Mi is, rajtunk továbbra sem fog múlni semmi!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: