2009.11.26. Újpest-Videoton (1-0) Magyar Kupa, 4 közé jutásért - Beszámoló

A dicső őszi idényünk zárásaként az Újpest elleni kupa visszavágó volt az idei év utolsó túrája.

Az előző héten a köd homályába veszett a mérkőzés, melyen sajnos vesztettünk, ezúttal csak reméltük, hogy az időjárás is kegyes lesz hozzánk, illetve győzelemmel és továbbjutással búcsúzunk ettől az évtől. Szerdai munkanap és az este 18:00-ás kezdés miatt szinte várható volt, hogy nem annyian kelünk útnak, mint két hete, a bajnoki meccsen. Körülbelül 40-50-en vágtunk neki vonattal az útnak Fehérvárról. A Déliben már vártak ránk a rendőrök szintén nagy készültségben, bár még mindig nem értjük mire ez az óriási haderő.

A beléptetésnél néhány embert kiemeltek a sorból a kékek és felírták az adatait, miszerint ők legutóbb balhéztak, bár azt nem tudjuk mire is gondoltak pontosan. Ezt követően csak kétszeri motozás után mehettünk be a lelátóra. Az eredményjelző majdnem 2000 embert írt nézőszámnak, a szokásos túlzás újpesti módra, mivel szerintünk ezernél sokkal többen nem tekintették meg a magyar NB1 első két csapatának kiélezett kupacsatáját.

A mérkőzés sajnos nem úgy alakult, ahogy terveztük. Bár a fiúk megtettek mindent, az első félidő végén emberhátrányba kerültünk. Kassai érdekes felfogásban vezette a találkozót, sokat tévedett kárunkra, a kiállítás előtt a les-gyanús helyzetben kilépő játékost, az nb1 legalattomosabb csatára címre jó eséllyel pályázó újpesti csatárt (R. Péter) továbbengedte. Ezért is volt meglepő és mulatságos, amikor a második félidőben a viola tábor megtalálta a játékvezetőt, hiszen ezen az estén inkább hálásak lehettek volna neki. Egyébként is hallottunk még megmosolyogtató rigmusokat a túloldalról: „szurkolói nincsenek, elfogyott az ingyenjegy” amellett, hogy kínrím, utal arra is, hogy a rövid távú memóriájuk nem az igazi, hiszen a 2 héttel ezelőtti bajnokin 500 feletti létszámmal voltunk jelen (s bizony nem ingyenjeggyel).

A hazai tábort nem csak azért hallhattuk, mert néha-néha megdörrentek, hanem azért is, mert szurkolásunk mondhatni nem volt folyamatos, inkább alkalomszerű. A két brigád be-betalálta egymást, elsősorban a lilák indították a verbális „csatát”, amire mi általában reagáltunk: a lassan örökzölddé váló „mindig jövőre” mellett az éppen aktuális „mindig bundáztok” került terítékre. A szektorban egyébként 60-70 Vidi szurkoló volt jelen, amivel kapcsolatban lehet azt gondolni sok mindent, azt azért ne felejtsük el, hogy egy hétközi kupameccsről van szó, s az egy héttel ezelőtti fehérvári mérkőzésen a vendégszektorában sem volt óriási tolongás. Aki hatalmas tömegeket várt volna Fehérvárról, az először a múlt heti újpesti létszámot szemrevételezze alaposabban, Magyarország második legnagyobb tábora produkált nálunk egy 150 fős létszámot, általában Fehérváron bajnokikon 6-7-szer ennyien is vannak, amikor kiemelkedően sokan vannak, akkor még többen is. Ha a tegnapi megjelenésünket viszonyítjuk a megyeri úti bajnokikon eddig látott létszámainkhoz, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy 6-7-szer ennyien nem általában vagyunk, hanem akkor, amikor kiemelkedő a létszámunk. „Átlagos” bajnokikon 2-3-szor annyian vagyunk, mint tegnap. Ebből az aránypárból is látszik, hogy irreális lett volna több vendéget várni.

Végül a továbbjutás nem sikerült, tavasszal csak a bajnokságra kell koncentrálni, s ott el lehet érni az igazi bravúrt!
Ehhez remélhetőleg a jövőben is minden feltétel adott lesz, a mi részünkről biztosan!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
Pex-Parmi

Legújabb galéria: