Pápa-Videoton FC (1-2) - 9. forduló, beszámoló

Ismét egy olyan meccs, ahova szombati napon akár 2-szer annyi fehérvári fanatikus tudott volna elutazni. Péntek 17.00-ás kezdés ötletgazdája (a sport tv) is kapott pár rigmust, de szerencsére a végére minden jól alakult: a fiúk is bizonyítottak újra, s a lehetetlen időpont ellenére mi is szép létszámban voltunk jelen.

Szerencsére a korai kezdés ellenére sikerült megtölteniük a fiataloknak a buszukat (RBC-s). A többiek pedig kocsikkal tették meg a közel 100 km-es távot. Idén a tavalyhoz hasonló megszállásról (zsúfolásig teli vendégszektor, 500 fővel) nem is álmodozhattunk, minden esetre szép számmal összegyűltünk az újonnan épített „ketrecbe”. Ha a kezdésre még nem is, hiszen a péntek délután csúcsforgalmaknak köszönhetően sokan csak a mérkőzés első negyedórájában értek be a vendégszektorba, ahol nagyjából 220-an lehettünk. Érdekes kérdés, vajon hogyan jött ki a vendéglátóknál az irreális 1800 forintos belépő ár?! Szék egy darab se, 4 mobil WC, gyenge szinvonalú büfé.

A magot a fiatalok alkották, akik próbálták kihozni a maximumot szurkolás terén. Kiabálás, éneklés, pergő dobolás (ide viszont még elég rendesen kell gyúrnunk, hogy megfelelő dobszó kísérje éneklésünk), zászlólengetés, két rudas kifeszítés. De itt szükséges megjegyeznünk, hogy aki a szektor ezen részén áll, annak számolnia kell ezzel a „zászló-veszéllyel”, s akinek ez a stílus nem jön be, az foglalja el a helyét a szektor egy elhagyatott helyén, (elég széles volt a pápai vendégszektor) és ott köpködje a szotyiját, tökmagját, KÖSZÖNJÜK!

Amin még javítani kell a jövőben, hogy aki szurkolni kíván, az egy helyen legyen, mert a tapasztalat az volt, hogy néha-néha mást kezdett el a G-pont kiabálni, mint amit a mag. S feltételezzük, hogy ez nem szándékosan történt, csupán azért, mert oldalt már nem lehetett hallani az ultrákat. Semmiképpen nem szerencsés szituáció, hiszen így a pályára egyik fél buzdítása sem jut el, mert egyik kioltja a másikat.

Ahogy kedden, úgy kezdődött ez a mérkőzés is, 1. percben óriási kihagyott helyzet, majd később a vezetés megszerzése, amit most a félidő végére sikerült megduplázni. A szünetben arról beszélgettünk, hogy 4 vagy 5 gól lesz a különbség a második 45 perc után… hát nem így lett.

Kocogott kapujába Lali „barátunk”, köszöntöttük is az immár szokásos rigmusunkkal (Szűcs Lajos hullik a hajad), amire nem kapta fel a vizet kukadobálásról elhíresült Lajos, jelezte, hogy érti a viccet.  Bár ez nem vicc Lajos, tényleg hullik... Csapatunk keddhez hasonlóan nem tudta megismételni az 1. játékrészben nyújtott produkciót, ki is használta ezt a Pápa, és szépített. Ekkor Takács János játékvezető úgy gondolta, akár még el is vehet 2 pontot a Videotontól. Kis túlzással, mikor átlépte a félpályát bármelyik játékosunk, labdával, vagy akár a nélkül, ő rendre belefújt sípjába, és már jöhetett is újra és újra a pápai szabadrúgás a Vidi kapuja felé. Ezt unta meg Mezey doktor, aminek hatására el kellett sétálnia a kispadtól. Kiválóan védekezett csapatunk, ha esetleg mégis átjutott a laszti a védősoron, akkor Bozovic tolta szögletre azt. Kiszenvedett győzelem lett a vége, amiről nem feltétlenül csapatunk tehet, reméljük csak rossz napot fogott ki a játékvezető, nem pedig egy hadjárat kezdete volt ez a fajta bíráskodás csapatunk ellen.

Ami nem öl meg, az megerősít… ezen a napon erősödött csapatunk. A dupla kerítés sornak köszönhetően játékosaink vállát nem tudtuk megveregetni, de látszott rajtuk a szűk győzelemnek rettentő mód örülnek. Rendkívül jó érzés, hogy most már negyedik alkalommal (2 hazai 3-1 mellett 2 idegenbeli 2-1) nyerünk, s a meccs végén mindig teli torokból felhangzik a „Videoton, bajnok lesz a csapatom” kezdetű kedvenc. Azok a pillanatok feledtetik a hétköznapok bajait, s bár még rettentően messze van a vége, de fordulóról-fordulóra közelebb kerülünk ehhez.

A rövid hazafele út nagyon jó hangulatban telt, egy kocsma unalmas péntek esti életét is felkavartuk nótáinkkal, a helyiek nagy-nagy örömére. Kora este Fehérvárra érkeztünk, és belevetettük magunkat az éjszakába, már aki nem a Móri bornapokon vett részt.

Most egy hét szünet következik, nemzeti csapataink mérkőzéseik miatt, amihez sok sikert kívánunk beválogatott játékosainknak, aztán pedig nyerhető meccsek sora jön, remélhetőleg sok szép győzelemmel: Paks, Kecskemét, (szar a) Kispest

Hajrá VIDI! Álé RBD!

Legújabb galéria: