Kispest-Videoton (2-2) - 27. forduló, beszámoló
Elmaradt a bajnokavató...
A vasárnapi programok hajnali fél egy környékén indultak, akkor érkezett meg Zwickauból 9 fővel a Red Kaos legénysége, akikkel hajnali 4-ig mulattuk az időt. Ezáltal tovább erősítve a két csoport között fennálló baráti szálakat. A rövid pihenő után már a délelőtti órákban gyülekező volt a Clubban, ahonnan folyamatosan és több irányban indultunk el a meccsre.
Fiataljaink egy külön busszal vágtak neki a távnak, míg az RBD 2 nagy busszal indult, külön a vonatosoktól, külön a Vidi által szervezett buszoktól - bízva abban, hogy a saját utunkat járhatjuk, s készen állva az esetleges találkozásra a kispesti mobokkal. Közvetlenül a 2 jármű után ment a zwickaui mikro is, így összesen közel 100 fő próbálta meg a fővárost kíséret nélkül megközelíteni. Nem tartott sokáig sajnos a police nélküli száguldás, mivel az autópályán is felügyelő yardok észrevették a társaságot, majd csatlakoztak is hozzánk. A külön utat járó busz tagjai az Europark után gyalog akartak menni, meg is tettük a lépéseket ezügyben, aztán a hirtelen érkezett további rendőri különítmény véget vetett ezen gondolatoknak.
Közben a vonatos sereg valamint a Vidi által indított buszok Kelenföldre érkeztek, onnan egy elég népes konvoj indult el Kispest irányába. Rövid utazás után hosszabb pihenő és várakozás következett, ugyanis az egyik busz állapota nem volt megfelelő, s az ugrálást sem bírta jól, úgy járt, mint a mikrobuszunk, mellyel 1 hónapja Zwickauba indultunk: feladta a küzdelmet. Majdnem nagyobb gond is történt, hiszen egy másik járgány féklámpája funkcionált kevés hatékonysággal, az azt követő busz soförjének gyors reakcióján és kb. 10 centin múlt, hogy mindenki időben megérkezett a stadionhoz. A defektes busz közel 100 embere azonban piros hetessel Keletiig utazott, onnan jobbnak látták a sünök külön busszal tovább szállítani a szurkolóinkat.
A vendégszektor majdnem tele volt, a jobb oldai sarokban akadt kis üres rész. Amennyiben 1300 fő befogadására alkalmas területről beszélünk, akkor kijelenthető nyugodt szívvel, hogy minimum 1100 Vidi szurkoló buzdította helyszínen a piros-kékeket. 40-50-en voltak a tribünön is, akik nem a Honvédnak szorítottak. A stadionban jó ha 2000 néző megjelent, így elmondható, hogy több fehérvári volt, mint hazai szurkoló. De őnmagukhoz képest ők sem voltak kevesen. Hiszen máskor 500-1000 közötti nézőszám, egy agonizáló kanyarral, ehhez képest egészen szépen összegyültek. Hiába no, a Vidi (és az RBD) ellen felébred az alvó - kispesti - oroszlán, ami egyre mélyebben és hosszabban alszik az utóbbi időben. Nehogy egyszer ne ébredjen fel... Ha már a kispesti oldal szóba került, akkor meg kell említeni, hogy "budapesti ...... parasztok,.mi leszünk a bajnokok" nóta azért keletkezett és van használatban, mert sokszor hallottuk már, hogy sose leszünk. A rossonerok dacolva az ésszerűséggel, a matematikával még ezen a meccsen is énekelték többször - szegények, lehet nem nézték az utóbbi időben a tabellát (lehet a kieséstől való aggódás miatt nem tanulmányozták azt, most már azonban rápillanthatnak akár, hiszen a másodosztály réme már nem fenyegeti őket), ezért nincsenek tisztában a realitásokkal. Nagyjából olyan röhejes volt ezt hallani tölük, mintha mi az NB2 Keleti csoportjáról dalolásztunk volna, oda vizionálva zsoldos csapatukat.
Arról még említést lehet tenni, hogy meccs előtt a hazaiak gépzsírral végigkenték a vendégszektort körülölelő kerítést. „Óriási” ötlet, ha a művelet kb. 90 percig tartott, akkor annyit mindenképpen elértek, hogy így legalább volt egy jól sikerült 90 percük. Mert az elmúlt pár évben egyébként nem sok jó pillanatot hoztak össze ellenünk a lelátón… Amúgy ha majd egyszer valamikor ők is 1000 feletti létszámmal érkeznek hozzánk, akkor elgondolkodunk a viszonzáson, a pár száz – általában ücsörgő – piros-fekete vendég miatt nem fáradozunk.
Ünnepelni akartunk ezen a hétvégén, bajnokot avatni. Rajtunk nem múlott, minden készen állt. A szombati eredmények úgy alakultak azonban, hogy csak és kizárólag győzelem esetén válik biztossá a bajnoki cím, minden más eredmény esetén még várni kell. A 12. percben úgy tűnt, nem sokat, max olyan 80 percet még. Hiszen ekkor már 2-0-ra vezettünk. Katartikus pillanatokat éltünk át, mindenki ölelgetett mindenkit, az érzés csodálatos volt, olyan, ami sok mindenért kárpótol, amit az életben kevés dolog tud még előhozni! Ekkor minden bizonnyal már sokan gondolatban levetítették magukban az éjszaka emlékezetesebb perceit, lelki szemeink előtt fel-felvillant az Országalmánál lévő ünneplés egy-egy jelenetsora. Lehet, a játékosoknál is hasonlóképpen történhetett, mert a mérkőzés hátralévő része már nem alakult jól. Két szabadrúgás góllal még a szünet előtt kiegyenlített a Honvéd, s az eredmény a második félidőben sem változott. Vagyis maradt a döntletlen, elmaradt a bajnokavatás.
Szurkolásunk az első félidőben teljesen rendben volt, két előénekes segítségével próbáltunk bevonni lehető legtöbb embert a buzdításba. A második félidő az elsőhöz képest kevésbé volt átütő, azért a szomorú, hogy a jelenlévő szurkolók egy részének nehezére esik megtenni minimális dolgokat is, csak időnként vagy még időnként sem aktivizálták magukat. Persze kritizálni egyszerűbb, folyamatosan fanyalogni könnyebb, ez kétségtelen. Kicsit talán magukba kéne szállni néhány szurkolótársunknak is, hiszen napok választanak el minket első bajnoki címünktől, ennek ellenére vannak, akik ezt elfelejtik, s nem úgy reagálják le az eseményeket, mintha napról-napra közelebb kerülnénk a kieséshez. Történelmi tett lesz ez emberek, talán valamivel több empátia, kevesebb okoskodás lenne a megfelelő. Még akkor is, ha a csapat az utóbbi időben hullámvölgybe került. Vagy csak tudat alatt már a fiúk is tudják, hogy mi lesz a sztori vége. A csapat első, ennél jobb pozícióban nem állhatunk, szerencsések vagyunk, hogy a legfőbb gondunk az, hogy éppen melyik forduló után indulhat a fehérvári fieszta. Szóval nyafogás helyett azon kéne gondolkodni, ki hogyan és mit tud hozzátenni ahhoz, hogy felejthetetlenné tegyük a következő hetet. Ez a néhány gondolat nem az RBD-re vonatkozik, rossz szót most sem kaptak tőlünk a játékosok, a lefújás után is tudatosítottuk bennük, hogy mellettük vagyunk!
Sűrű hét következik, hétközi fordulóval, 2 hazai meccsel. A célegyenesben vagyunk. Befordultunk. Látjuk a kockás zászlót…
HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
vissza
|
Legújabb galéria:
2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa
|