Újpest-Videoton (1-0) - 30. forduló, beszámoló
Az utolsó fordulóban bajnokcsapatként mentünk Újpestre. Este pedig újra fieszta Fehérváron.
A kb. 270 Vidi szurkoló sokféleképpen közelítette meg a külvárosban lévő stadiont. Vonat kevésbé jöhetett számításba, hiszen az este folyamán az éremátadó ceremóniára nem lehetett azzal visszaérni. Jöttek sokan a Club által szervezett buszokkal, a City is indított saját buszt, az RBD tagjainak egy része pedig autókkal (majd gyalog) jutott el a vendégszektorhoz. Ez utóbbi társaság menet közben még bevásárolt. Nem, nem alkoholt, hanem a kiadós égi áldásra felkészülve esőkabátot. A brigád egyenesőkabátban vonult végig Újpesten :) A stadionban lehetett vagy 2000 néző (velünk együtt), de ha nagyon jó indulatúak akarunk lenni, akkor mondjuk 2200 is talán. Nehéz eldönteni, hogy a nap vicce, vagy a nap meglepetése kategóriába tartozik, hogy legalább háromszor bemondták, hogy 3850 néző figyeli az eseményeket. Persze, meg ufók is léteznek. Néhányan ezt is, azt is elhiszik... Szánalom, hogy még ezek nézőszámoznak, amikor pofátlanul, a legnagyobb varázslókat megszégyenítő módon csalnak a számokkal. Szezon végi hangulat uralkodott a stadionban, a lilák próbálkoztak néha gyenge rigmusokkal a bajnoki címünket illetően, de ez nagyon magas labda volt, amit a "bajnokcsapat", a "tele a tabló" válaszokkal gyorsan le is csaptunk. Nálunk a pont. A majdhogynem örökzölddé vált "mindig jövőre" rigmusokat elő sem kellett venni :) Aztán jöttek üzenetek is. Az elsőt szóra sem méltatjuk (talán maguk sem tudták pontosan, mit is akartak), a másodikkal kapcsolatban pedig az öngól fogalma jut eszünkbe. Legalább akkora öngól volt, mint bizonyos Tokodyé, aki anno elég szépen benyeste a kapu felső sarkába egy szöglet után, csak éppen elfelejthette, hogy rossz kapunál van. "Bajnoki címhez pénz kell, a nézőkhöz pedig múlt" - vajon hány brainstormingot ülhettek a lilák, amíg megszületett ez a gondolat...? Nézzük a mondat első felét: 13 éve ha van pénzük, ha nincs, nekik csak álom a bajnoki cím. Voltak idők, amikor arra felé több pénz jutott, ők voltak a kedvezményezettek, a kiválasztottak, mégsem sikerült. De annyira szenilisek, hogy ez kiesett nekik úgy látszik. Igaz, erről az őszi beszámolóban is szót kellett ejtenünk. A mondat második felével kapcsolatban vajon mire akartak utalni? Az MTK-ra, a Honvédra? Ezeknek a kluboknak van múltjuk, de hol vannak a nézők? Vagy magukra, az átlag 3 ezer nézővel? Azt tapasztaltuk ezen a tavaszon, hogy nagy múltú, de kevés nézővel rendelkező pesti csapatoknál az lett az év egyik kiemelkedő eseménye, amikor a "lesajnált" vidéki csapat utazik hozzájuk, annyi kiírást meg rigmust gyártanak tiszteletünkre. Sajnos egy lesgóllal hamar vezetést szerzett a hazai csapat, ami azért túlságosan nem rontotta el a kedvünket, folyamatosan szurkoltunk. Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. Végül nem sikerült egyenlíteni, a vereséget azonban felülírta az érzés, hogy a BAJNOKCSAPAT szurkolói vagyunk! A 3 pont lehet az övék, az aranyérem pedig a miénk. Kis öröm nekik, leírhatatlan nekünk. Nyárra nyaralás nekik, BL selejtező nekünk. Mindenki a helyére került. A végén még az igazmondó szpíker megemlítette, hogy 21 bajnok van a pályán, s ebből 20 a liláké. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy ha a jelenlévők többsége ezekről akar tudni valamit, akkor ne az emlékeiben keresgéljen, hanem az interneten, ott még fotókat is lehet nézegetni ezzel kapcsolatban. Olyan régen volt ugyanis az utolsó (97-98 előtte pedig 90-91), hogy személyesen nem túl sokan élhették át közülük a bajnoki cím okozta fantasztikus érzést. Este még várt ránk a hivatalos ünnepség, amin megajándékoztuk Gyuri bácsit egy pólóval, s csaptunk egy kis fiesztát. Maradt még a pirotechnikai eszközökből is, ezek az este folyamán sorra használódtak el. Az egészről részletesen írni felesleges. Egyrészről a Kaposvár meccs után már történt hasonló, másrészről az érzések, az emlékek bennünk vannak. Nem felejtjük azokat! Mindenkiben ott van, az első arany megszerzésének pillanata, s az azt követő ünnepségsorozat. Az RBD 18,5 éven át kitartott a kudarcokkal teli időkben, a csapat és a klub mellett állt akkor is, amikor vereség vereséget követett, amikor pénzhiány miatt kizárásoktól, megszűnéstől, licensz megvonástól kellett tartani - nem egyszer, nem kétszer! Akadtak szép pillanataink is, azonban kevés igazi siker adatott meg eddig. Emiatt érzi úgy mindenki, hogy végre valahára teljesült egy régi álom. Megérte várni rá. Azért remélhetőleg a sikerkorszak még csak most kezdődött. S ahogy tulajdonos, Garancsi István fogalmazott: nem állunk meg! Vannak további célok, további feladatok! Üdvözölni tudjuk eme gondolatokat! Az irány jó. Most rövid kis nyári pihenő következik, aztán fel kell nőnünk a csapathoz minden téren! Rögtön az elején jöjjön, aminek jönni kell! Azaz Bajnokok Ligája: jövünk! HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
vissza
|
Legújabb galéria:
2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa
|