Videoton-Haladás (1-0) - 8. forduló, beszámoló
Utolsó percben szerzett góllal győzelem, melyet remélhetőleg zsinórban még sok követ majd, s elindulunk felfelé.
Haladás elleni mérkőzés sem fog bekerülni a csoportunk legjobb teljesítményei közé, kár lenne tagadni: tart még a hullámvölgy. Ez megmutatkozik a létszámon és a mérkőzés alatti szurkolás mennyiségén, minőségén is. Magyarán szólva a lelátói eseményekkel kapcsolatban túl sok pozitív gondolatot nem lehet megfogalmazni. Csupán a 90. percben szerzett gól utáni érzés volt a nap folyamán euforikus. Hiszen rettentően fontos győzelmet szereztünk ezzel, látszott a játékosokon is, hogy mekkora gát szakadt át bennük a gól után. S tudjuk azt is, hogy egy mérkőzésen az utolsó percben megszerzett győztes gól, különös érzéseket vált ki minden fanatikusból. Hogy egy klasszikus hasonló témában írt sorait idézzük: "és bár kétségtelen, hogy a szex a dolgok hétköznapi menetében kellemesebb tevékenység mint a meccsnézés (nincsenek nulla-nullás döntetlenek, nincs lescsapda, nincsenek kupacsalódások, és nincs fagyoskodás), az általa gerjesztett érzések egyszerűen nem lehetnek annyira intenzívek, mint amiket egy utolsó percben szerzett győztes gól tud kiváltani". Ezt legjobban 2006-ban a kupadöntőn érezhettük, de "kicsiben" a mostani is hasonló volt azért. Szombathelyről jöttek 70-en, nagyobb részük egy csoportban a szektor felső sarkába szurkolgatott. Mi nem foglalkoztunk velük, ők néha szidtak minket is. Más örömük szerencsére nem is nagyon volt. A játékosaink új mezben léptek pályára, ami valamelyet hasonlít a régi klasszikus Vidi mezhez. A mérkőzés után pedig a tavalyi mezeket kidobálták a szurkolók közé. Kicsit furcsa, és egyben érthetetlen is volt, hogy a 11 játékos közül csupán 1 gondolta, hogy a mezét az ultrák szektorában lévőkhöz dobja ki... Ezt azért lehetett volna másként is! Mint ahogy a mérkőzés utáni "ünneplést" is. Rendben, hogy messze nem volt fieszta hangulat, de akkor is elvárható, hogy ne csupán 3 fő gondolja úgy, hogy megköszöni a szurkolók buzdítását. Ez a megköszönés is csupán néhány másodpercig tartó tapsikolásban merült ki, amit a térfél közepén ejtettek meg. A többiek akkor már zuhanyoztak minden bizonnyal... Néhányszor szóba került már, ez nem elsősorban nekünk, az RBD tagjainak fontos, hanem azon fiatal gyerekek, srácok számára, akik bálványokat látnak a bajnokcsapat játékosaiban! Kő profizmus ide vagy oda, ezen jó lenne végre változtatni! Jövő héten Angyalföld, újra 3 pont kell! HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!
vissza
|
Legújabb galéria:
2017.05.21. RBD Horgászverseny - 8. Savanyú Emlékkupa
|