Pápa-Videoton (2-3) - 14. forduó, beszámoló

Előzmények: a nagy riválistól kaptunk ki a múlt héten, ami már 5. volt ebben a bajnokságban, a címvédésre minimális az esély, s a dobogó is távolodni látszik...

Ilyen előzményekkel és jó néhány kérdéssel a fejünkben vágtunk neki sorozatban a 3. (Magyar Kupát is beleszámítva) idegenbeli meccsünknek 1 hét leforgása alatt... A Magyar Kupában való továbbjutás megnyugtatta kissé a kedélyeket, de bizony volt tétje a pápai meccsnek, nevezetesen hogy tudunk-e tapadni legalább a dobogóért folytatott harcban lévő együttesekhez, vagy a bajnokcsapat szépen lassan csak egy középcsapat lesz... Ez persze nem hozza lázba az embereket és bizony a csapat sem, mert a játékkal is akadnak gondok, de a Vidista, az Vidista gondban, bánatban is! Óriási szervezések nem előzték meg a túrát, mindenki lightosra vette, ki fürdéssel, ki óvatos italozással hangolt és bizony Pápán is rég voltunk már ilyen kevesen, mint most!

Kezdésre 1100 néző gyűlt össze, ebből a vendégben 140-en voltunk! Minden csoport képviseltette magát kisebb-nagyobb létszámban, de elég családias volt a hangulat. Mondjuk Pápán milyen is lehetne?! Elég nehézkesen lendültünk bele  a szurkolásba, amiben akadtak szünetek is! Már csak azért is, mert nem sok biztatót láttunk az első félidőben. Bár a kezdőcsapatban már voltak biztató jelek, de még mindig nem mertük a 2 gólkirályunkat egyszerre játszatni. Hogy miért? Azt mi nem tudjuk.....

 A szünet után megemlékeztünk barátainkról, akik már nem lehetnek velünk, egy-egy személyes portréval és egy Mindenszentekhez illő kiírással....Majd folytattuk a szurkolgatást, hiszen az élet megy tovább, és ők fentről segítenek tovább Nekünk!

Hála égnek a 2. félidőben rúgott egyet a hazai csapat, amitől úgy megzavarodott a portugál edzőnk, hogy ijedtében gyorsan behozta az amúgy agilis Niko mellé a "sérült" Alvest! Aki első labdaérintésből egyenlített is! Mire kezdtünk örülni, meg biztatni a srácokat, hogy győzzünk, már újra a Pápánál volt az előny... Ekkor bizony sokan inkább csöndben voltunk, mert még egy vereség már nem fért volna bele, de aztán jött újra Alves és még mindig maradt 10 perc! Ekkor már érezni lehetett végre a srácokon, hogy lehet itt még egyet rúgni és nyerni, és végre láttunk egy pazar indítást Mitrotól (éppen itt volt az ideje!...), és egy okos és elegáns befejezést a nagyon, de nagyon akaró Nikolicstól!

 Kukás Lali barátunkat sem feledtük, tudja ő, hogy mi nem tudjuk, hogy "ki a ... az a Szűcs Lajos"?!  Mondhatni a már-már "kötelező odafigyelést" megkapta. Szegény a bánatában már csak hajrá fradizni tudott, pedig idén ezen a téren sem lehetett oka túl sok örömre szerencsére, ráadásul azon kevés csapatok között voltak ők is, akiket idegenben vertünk. Szóval ez se jött be neki, de így is  túl sokat irtunk már róla....

 A fiúk a lefújás után szemmel láthatóan örültek, és megkönnyebbültek, ahogy mi is! Persze megtapsoltuk őket, de óriási ünneplést nem csaptunk, hiszen azért ez alap kéne, hogy legyen, Főleg, ha komolyan akarjuk legalább a dobogót! Láttunk biztató jeleket, elsősorban azt, hogy végre mert pár dolgon változtatni az edző, akiknek meg kellett, azok bizonyítottak! Kíváncsian várjuk, hogy jövő héten kik és milyen felállásban futnak ki a pályára,  mert tévedni emberi dolog, az igazán nagy azonban, aki ezt belátja és tud változtatni is ezen! Ez a meccs, erre volt jó példa! Vasárnap a lilák ellen folytatni kell a felzárkózást!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: