Videoton - Siófok (7-0) - 16. forduló,beszámoló

Ha a magyar lelátói viszonyokat a hőskortól szemléljük, akkor nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy egy igazi kuriózumnak tekinthető az RBD folyamatos működése, és fejlődése.

Hideg, kellemetlen időben került megrendezésre a „tavasz” első mérkőzése. Lehetne polemizálni azon, hogy a bajnokcsapatra ennyire kevesen kíváncsiak, de sajnos manapság szinte mindenhol konganak a lelátók. Főleg ha egy hideg, kellemetlen őszi napon versenyezni kell a labdarúgásnak bármelyik multiplex-el.
 Amíg ice teát kap az ember a hidegben, és forralt bor helyett hideg sört, amíg nem tud meleg ételt enni, addig bármelyik gyorsétterem vonzóbb, mint az NB1 aktuális mérkőzése.

 Mindenesetre csoportunk rákészült erre a napra, hisz sokan már előző este elkezdték az ünneplést, és a brigád fele a mérkőzés kezdetekor még kint italozott a stadion közelében lévő kocsmák egyikében, amelyet az Indexes újságíróknak „sikerült” nem megtalálniuk… 

Ennek okán a csapatok kivonulásakor rendkívül kevesen voltunk a szektorban, ám így is lengtek a rudasok és egy kiírással jeleztük, hogy bár az évek repülnek, a szellemiségünk töretlen marad : „ Vidi az életünk, 19 éve a lelátó az otthonunk.” Eközben az eredményjelzőn az óriási RBD / 19 felirat váltogatta egymást. Szép gesztus volt a klub vezetőitől !

 A kezdőcsapatban a szezonban először ismét Bozsó állt, akit a bajnoki cím megnyerése óta sajnos nem láthattunk hazai bajnokin a kapunkban. Az elmúlt hetekben megtáltosodó Niko ismét a cserepadon ült, míg az egyik nagy hazai kedvenc, a válogatottból visszatérő Elek még ott se…. 

A csapat az első félidőben gyűrte az ellenfelet, ám egészen a félidő hajrájáig képtelenek voltunk betalálni. Aztán két vendég hiba után gyorsan lőttünk két gólt, így a szünetre megnyugtató előnnyel mehettünk.Ennek köszönhetően a  szektorban elég jó volt a hangulat, igazi „versenykórust” is hallhatott a nagyérdemű. 

A második félidőben láthattunk egy bődületes bombagólt, amit Sándor Gyuri egy jó másfél perces labdatartás után eresztett meg. (sajnos valamiért nem erre bólintott Ny. Tibor, halmozottan zöld érzelmű konfliktuskerülő szakértő…)
 Majd az Alves – Nikolics páros mutatta be ismét kivételes képességeit. Öröm a gólkirályainkat együtt látni a pályán.

A végén hét góllal terheltük meg az egykori Vidi-kedvenc Milinte Árpi hálóját,  szektorunkban pedig igazi születésnapi hangulat uralkodott.Majd a csapat  kijött  hozzánk, és ajándék gyanánt ülőpárnákat dobáltak a srácok a szektorba. (a faiatal gyerekek láthatóan örültek ennek az ereklyének is)

 Ám a nap még nem ért itt véget, hisz az Ultras Band esti koncertjére ismét összeverődött a társaság. Mielőtt azonban a srácok a húrok közé csaphattak volna, Paulo Sousa vezetésével a szakmai stáb adta át ajándékait a csoportnak. Ismét egy kedves gesztus.

 Mindezek után pedig a tombolásé és a bulié volt a főszerep - személyes kedvencem az estéről az a középkorú szemüveges édesapa volt, aki a kisfiát kísérte el a koncertre és féltőn vigyázva bulizta végig az estét az ifjú Vidi-sálas lurkóval -  és bár tavaly füstökkel, és hanggránátokkal köszöntöttük a csapat jelenlévő tagjait, azért idén is jó hangulatban ünnepelhettük azt, hogy immár az egyik legeredményesebb hazai klub szurkolói lehetünk.

A folytatás Pakson, remélhetőleg hasonlóan gólzáporos mérkőzésen! 

Hajrá Vidi! Álé RBD!

Legújabb galéria: