Haladás-Videoton (0-0) - MK visszavágó, beszámoló
Csekély előnnyel indult csapatunk a visszavágóra, ahol hideg, rendkívül rossz pálya és a kékek fogadták a társaságunkat.
Az RBC tagjai már a délelőtti órákban gyülekeztek a Club1941-ben, ahol a drapik és kétrudasok bepakolása után útnak is indult a 9 fős legénység egy mikróval. Egy kisebb megálló után egyből Szombathelynek vettük az irányt, de a lendület nem tartott sokáig. Várpalotán pótolnunk kellett az addig már elfogyott italkészletet. Majd jött egy kényszermegálló Veszprémben. Egy kis énekelgetés, italozás, majd indulás előtt egy gyors, de haszontalan biztosíték cserét is meg kellett ejtenünk. A fűtésnek lőttek, s jöhetett 3 percenkénti páratörlés. Utunk kellemesen telt, a járgány zengett a Vidis nótáktól, a vodka-narancs is csúszott rendesen. Ennek hatására egyik társunk, aki már elég „jó” állapotban volt rázendített egy nagyon érdekes nótára. Amit többen videóra vettek, és a egész társaság dőlt a röhögéstől. Még egyetlen megállót tartottunk egy kis vendéglőnél, az „álljunk meg légy’ szíves” mondat többszöri elhangzása után. Szombathely külvárosában még találkoztunk régi (kék) barátainkkal, akik az egész társaságot leigazoltatták, egy srácot átkutattak, mindenkit egyesével felírtak, utána pedig elkísértek minket a stadionig. Körülbelül 35 fő volt jelen a vendégszektorban, kiegészülve pár vonattal és autóval érkezővel, ahol kipakoltuk a kerítésre a drapériánkat, majd kétrudasainkat sűrűn használva belekezdtünk a szurkolásba. Szinte végigszurkoltuk a meccset, a létszámból adódóan korlátozott hangerővel.
Szombathelyi oldalról nem tudunk sok mindent kiemelni, talán csak annyit, hogy 10 percenként szidalmazták csapatunkat és minket, amire természetesen nekünk is meg voltak a válaszaink. Meccs végén együtt örülhettünk a csapattal a továbbjutásnak. Ekkor már nagyjából sejtettük, hogy a következő ellenfelünk, az általunk méltán gyűlölt győri eto lesz. Ennek fejében a stadionból kifele menet már énekeltünk a győri szurkolóknak egy-két „kedves” nótát is.
A hazafelé vezető út elég rögösnek ígérkezett. Sofőrünk szinte 0 látási viszonyok között vezette járművünket, ahol a jó hangulat hazafelé is megmaradt. A körülményeknek köszönhetően többször felhangzott a ’Meg fogunk halni’ rigmus. Egy megállót tartottunk egy vidéki kis kocsmában, ahol egy sörözés után indultunk is hazafelé. De a menet röpke 20 km után ismét végett ért. Hisz egyszer csak arra eszméltünk, hogy „megszökött” a levegő az egyik abroncsból. Persze a következő település kb. 15km-re volt. S ment a tanakodás, hogy mi tévők legyünk. Hisz a mikrobuszban fűtés sem volt már. Majd tovább döcögtünk a legközelebbi benzinkútra. Ahol többen a dísztárcsa lefeszítésével foglalkoztak, szóltunk a kutasnak, nem tudna-e segíteni. Sikeresen letörte a dísztárcsát, amiből akkora röhögés kerekedett, hogy szerencsétlen nem is tudta mit mondjon. A látási viszonyok nem javultak, így régi slágerek dalolászásával múlattuk az időt hazáig. Székesfehérvárra beérve többször éltettük sofőrünket, aki sikeresen hazajuttatta a járgányt, a nehéz körülmények ellenére is. Összesítésben 1-0 eredménnyel továbbjutott szeretett csapatunk, tavasszal irány Győr, ahol ismét egy izgalmas túrára számíthatunk.
3 hónap szünet következik a lelátón, de ez idő alatt sem fogunk tétlenkedni!
Hajrá Vidi! Álé RBD!
vissza
|
