Szurkolói szempontból egy nem túl érdekes összecsapáson vagyunk túl.
Míg tavaly májusban a bajnoki cím lázában égett a stadionban mindenki, addig most szombaton egy jóval nyugodtabb légkörű összecsapásnak lehettünk a szemtanúi.
A hideg, szeles időben a szektorunk is foghíjas látványt nyújtott, valamint az előénekesünk kényszerű távolmaradása sem kecsegtetett sok jóval a szurkolást tekintve.
Kezdéskor egy kiírással emlékeztek meg barátai Vehóról, aki egy éve tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket. Ezek után az alkalmi előénekesek próbálták ösztönözni a brigádot, több – kevesebb sikerrel. Sajnos az első félidőben csapatunk sem nyújtotta azt a teljesítményt, mint egy hete a makik ellen, így nem égett tűzben a lelátó népe.
A második félidőben aztán szokatlan taktikai váltást hajtott végre Sousa mester, és a játékunk egy csapásra megváltozott.Gyurcsó beállítása lendületet adott, és egy gyönyörű Niko góllal meg is szereztük a vezetést. Természetesen az öröm kirobbanó volt, így a hátralévő időben jókedvűen dalolásztunk, míg a maroknyi kaposvári szurkoló napfürdőzött egyet.
A végén még egy lendületes Gyurcsó elfutásból újabb gólt szereztünk, így a közös ünneplés sem maradhatott el a csapattal.
Vasárnap az első túránk Miskolcra visz, ahol minden Vidistára szükség van, hisz elkél a biztatás a srácoknak a diósgyőriek ellen is!
