Videoton-Trabzonspor ( 0-0, 0-0, 4-2) EL play-off, visszavágó

A trabzoni mérkőzésünk után több több dolgot előre tudhattunk a visszavágóval kapcsolatosan. Az egyik az, hogy nehéz, de nem lehetetlen feladat előtt áll a Vidi. A másik , hogy szurkolói szempontból ez a egy barátságos mérkőzés lesz, mert a török szurkolók annyira meglepődtek azon, hogy elutaztunk Ázsiába, hogy rögtön barátként fogadtak minket. 

Amilyen az "adjon Isten, olyan a fogadj Isten", ezért nem volt bennünk az a fajta feszültség, mint a tótok elleni összecsapások során. Viszont a továbbjutást illetően már feszültebb volt a brigád.

A mérkőzés előtti napokban zajlott a koreográfia elemeinek a gyártása, valamint a felhívásunkhoz rengetegen csatlakoztak a városban. Rengeteg erkélyen, ablakban Vidis zászlók, sálak lógtak, és  az autókból is lebegtek a piros-kék relikviák. Sokan a Vidi mezében dolgoztak, vagy csak egyszerűen sétálgattak a város utcáin. Úton-útfélen a meccs volt a téma.

Csütörtökön a szép nyári időben egyre több belvárosi sörözőben, étteremben gyülekeztek csoportunk tagjai, és elkezdődött a készülődés a mérkőzésre. Eközben zwickaui barátainkat is vendégül láttuk egy ebédre, valamint befutottak Raków-ból a lengyel srácok is, akik szintén megebédeltek, és végre nem a pozsonyi rabomobilban, yardon élvezhettük eymás társaságát. Fogyott is a pálinka, sör rendesen, majd a Club 1941-be tettük át a székhelyünket.

Itt már akkora volt a tömeg, és akkora volt a hangzavar, amit egy-egy magyar rangadó előtt is ritkán tapasztalhatunk meg. És hol voltunk még az éjszakába nyúló meccs drámáitól!!!

A Clubtól a tömeg szoros rendőri kísérettel indult meg a stadionhoz, és énekelve, ugrálva tettük meg a távot. Sokan még az utolsó adag alkoholt igyekeztek magukhoz venni, míg a brigád egy része inkább bement a létesítménybe.

Bő egy órával a meccs előtt már-már bajnoki létszámon volt Sóstó, de ez csak a kezdet volt. Kb. 40 perccel a mérkőzés kezdete előtt kezdtük el a hangolódást, a szemközti oldalon mintegy 200 török szurker szintén tolta a dalokat. Apropó! A meccs előtt 1000 - 1400 vendégdrukkerről (főként ausztriai vendégmunkásról) szóltak a hírek, ám amikor kiderült, hogy kevesebb Trabzon szurker jön, akkor megnyitották a V2 elnevezésű, eddig ütközőszektornak használt lelátórészt is a hazai drukkerek előtt, így ez is nagyjából félig megtelt. Erre a meccsre  a Capo kihangosítása is végre úgy meg lett oldva, hogy csak a mi szektorunkban szóljon, de ott jól.

Így a csapatok kivonulásakor jöhetett az egész stadionos konfettieső, ami elég impozáns látványt nyújtott. Az "egész stadionos" kifejezést rögtön pontosíthatjuk is, történt ugyanis, hogy 2 tonna papír érkezett be az ultraműhelybe a meccs előtti napon, ami a tribünre és a G - szektorba készült volna. Igen ám, de ez a mennyiség iratdarálóval volt csíkokra vágva, és nem tudtunk belőle konfettit gyártani. Így maradt a vészforgatókönyv, 350 zacskó felvitele a VIP-be, és bízni abban , hogy a Nagyon Fontos Személyek is szórni fogják a papírt! Szerencsére egy része a VIP-nek átérezte a szurkolói felelősségét a látványban, ezért mondhatni, majdnem tökéletesre sikerült a látványunk. Bár, ha még az a 2 tonna is meglett volna....

Mindenesetre a törökök érezhették, hogy nem egy délutáni matinéra jöttek. Ennek megfelelően az előénekes szinte 1 percnyi pihenőt nem hagyott a társaságnak, sőt gyakran újra és újra aktivizáltatta mind a konfettiket, mind a többi szektort. Lehet, hogy nálunk nincs 2 oldal  felelgetése - nem is lesz - de a "Mindenki szurkoljon!" felszólítást átérzik a Vidi-szimpatizánsai.

A pályán kőkemény küzdelem zajlott, ahol gyakran kényszerítettek minket védekezésre, de a mérkőzés végi 50-50%-os labdabirtoklási arány is mutatja, hogy alárendelt szerepbe nem kényszerültünk. Sőt! Sándor Gyuri és társai többször is komolyan veszélyeztették az ellenfelünk kapuját, míg a hazai kapunál Caneira tanár úr mesterien irányította a védelmet. Ha pedig ezt is átjátszották, akkor Bozsó védett nagyokat.

A 42. percben a Mesternek üzentünk 42 . születésnapja alkalmából portugálul. Ő a szokásos  felfokozott idegállapotában is meg tudta köszönni nekünk ezt, mi pedig neki köszönhettünk később sokat.

A 61. percben a vendégek gyújtottak be több tüzet is, sajnos egy a pályán landolt, de ekkor hatalmas biztonsági erődemonstrációt láthattunk, körbevették őket security tagjai. Mi eközben az UEFA szervezetét kicsit a maffiához hasonlítottuk, valamint érveltünk a pirotechnika mellett. Ha felelősségteljesen használja az ember, az egyik legjobb hangulatfokozó eszköz, de sajnos mindenhol falakba ütközik a szurkoló. Így maradtak a folyamatosan lengő zászlóink, és a konfetti újra és újra.

A 92. percben Gyurcsó lábában volt a továbbjutás, de a hosszú sarokba tartó lövését kivédte a török portás. Eközben a lelátón sokan már-már gólt kiáltottak

.

A hosszabbításban nagyon nagy feszültség volt a pályán, és ez a lelátóra is átragadt. Kezdtünk az egyszerűbb rigmusokkal operálni, amibe szerencsére a stadion többi részén lévők is bekapcsolódtak. Mindenki érezte, hogy most már a 11-esek fognak dönteni.

A 120 perc leteltével pedig  jöhetett is a büntetőpárbaj: az első párban hibátlan trabzoni végrehajtás, de Caneira is berúgta. A második körben ismét török találat, de Brachi is beverte. A 3. körben viszont Bozsó kifogta a török kísérletet, hangrobbanás a stadionban. Majd  Gyurcsó bevarrta és újabb őrület. A 4. körben Zokora a kapufára lőtte, és Bozsó lábáról szerencsére kifele pattant .Jöhetett a mindent eldöntő rúgás! Mitro büntetőjét lélegzet-visszafojtva vártuk, de amikor a kapuban landolt a labda, akkor elindult az őrület.

Hosszú percekig tartó ünneplés kezdődött a pályán és a lelátón egyaránt. Mindenkin látszódott, hogy hatalmas dolgot vittünk végbe. Az ölelkező Sousa-Garancsi-Tassy triótól kezdve a sok csatát megélt Marco Caneira is úgy örült, mintha ez lenne pályafutása egyik legnagyobb sikere. Mi pedig, akik még gyerekek voltunk '84-85- ben (vagy sokan még meg sem születtek) egyértelműen a legnagyobb (nemzetközi) sikerünket éltük meg. TB elkért egy RBD-s zászlót és boldogan lengette, míg a játékosok megköszönték a kitartó buzdítást.

A feladat adott, mindenhol megjelenni idegenben, míg a hazai bajnokikat sem hanyagolhatjuk el! Genk, Bázel, Lisszabon  - Európa vár ránk, mi pedig itthon, ha kell mindenki ellen elhozzuk a Poklot! 

Köszönet mindenkinek, aki szerepet játszott ebben a fantasztikus sikerben! Köszönet a rosszakaróinknak is, mert a zomborik, bognárok, faragó ricsik,és szemöldök petúrok csak erősebbé tesznek minket napról-napra, hétről-hétről. Már csak a Döme féle Fradi kondícióját kéne megszereznünk, mert akkor lehet, az EL-t is megnyernénk! :)

Hajrá Vidi! Álé RBD!