Videoton - DVTK (0-0), 7. forduló, beszámoló

Kellemes délutáni matiné, gyenge szurkolással, halovány játékkal a pályán.

A tavaszi miskolci vendégszereplésünk alkalmával kiderült, hogy az egykori barátok, mára már inkább ellenségek. Így a módosított, szombat kora délutáni időpont előtt, már –már olyan létszámmal gyülekeztünk, mint ha egy Kispesttel játszanánk. A rendőri biztosítás is lekövette ezt, hiszen 4 csapatszállító is a környékünkön cirkált, nem bízták a kékek sem a véletlenre a dolgokat.

És ha már röviden szót ejtettünk a módosított időpontról, azért megállhatnánk egy szóra itt. A Szurkolói Iroda az MLSZ elnökével állapodott meg abban, hogy a mérkőzések kezdési időpontjait csak a legindokoltabb esetekben változtatják meg. Ez a mi esetünkben még el is fogadható , hisz az Európa Liga csoportkörében kell már csütörtökön vitézkednünk. De itt több mérkőzést is eltologattak, és olyan nagy szurkolókat vonzó összecsapások kerültek a fő műsorsávba, mint az MTK – Eger, Paks – Siófok…

Így a kellemes idő ellenére is rendkívül kevesen, a hivatalos adatok szerint 3500 –an látogattak ki a mérkőzésre.

A vendégek is érkeztek páran, egy részük késett vagy 20 percet.  A nemzetietlen sportnapilap még azt prognosztizálta, hogy hazai hangulatot fognak itt teremteni – ezzel a létszámmal, azért ez nehezen ment volna.

Pedig a mi oldalunkról is „megkapták” a segítséget, hisz a megszokott előénekes hiánya, az első sorokban végig csendben támaszkodó csoporttagok nem sokat tettek azért, hogy komoly kis hangulat kerekedjen ezen a meccsen. Persze  volt azért szurkolás is, és tisztelet azoknak, akik megpróbálják a hazai bajnokikon is hozni azt a formát, amit egyesek csak az EL meccseken hoznak ki magukból! Csakhogy  az RBD 20 év után képes lenne arra, hogy egy ilyen összecsapáson -  ahol az ellenfél csak a „hajrá”, meg a „Diósgyőr” szavakat (és ezek kombinációját) tudta csak felmutatni szurkolásból – folyamatosan, hangosan domináljon! Erre olyan lagymatagok voltunk, mint a pályán a két csapat.

A sikeres EL szereplés mellett, azért a hazai bajnoki szereplésünk hagy némi kívánnivalót maga után. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennénk elégedettek a csapattal, de sajnos ők is olyan formát mutatnak , mint mi. Nemzetközi meccseken a top –on van mindenki, a hazai bajnokikon meg olyan, mint amikor be van húzva a kézifék, de menni szeretnél…

Egy momentumot érdemes még kiragadni a szombati meccsből, amikor Elek Ákost lecserélték. Ő volt az, akit nagyon szerettek itt a szurkolók, és ő az a játékos, aki nem feldúlt félőrültként tért ide vissza, hanem kultúráltan játszott, nem kakaskodott, nem szított felesleges feszültséget. A tribün ezt tapssal jutalmazta, amit ő megköszönt.

Újabb hazai döntetlennel 2 pont a hátrányunk a DVSC, ETO páros mögött, és 3 ponttal megy az újonc MTK. Nincs tragédia, nincs világvége. Csütörtökön irány Genk, vasárnap pedig  minden fronton felül kell múlnunk a Győrt!

 Hajrá Vidi! Álé RBD!

Legújabb galéria: