Sporting-Videoton (2-1), EL-csoportkör, 6.forduló

Lisszabon idegenben, imádom!

Utolsó Európa Liga csoportmérkőzésünk néhányunknak közel 1 hetesre sikeredett, ezért napi bontásban idézzük fel a történteket.

SZERDA:

Reggeli órákban elindul az első turnus Fehérvár-Budapest-Milánó-Lisszabon útvonalon. Milánóban a több órás városnézés első pontja a San Siro stadion. Volt, aki már gondolt az estére is, bár kicsit korán tette. Történt, hogy megvásárolt Milanóban egy whiskyt, de nem igazán számolt azzal, hogy délután még vár rá egy repülés Madridba. A járatra pedig nem lehet felvinni az italt, úgyhogy a tivornya a tervezettnél hamarabb kezdődött el. Mivel nem mindenki kedvelte ezt az alkoholfajtát, így maradt még bőven az üvegben. Gondolták, valakivel jót tesznek, ezért nem dobták ki a piát, hanem odaajándékozták egy helyszínen dolgozó munkásnak. Aki a kóstolás után a lefolyóba töltötte a nem túl olcsó italt. Mire ez a társaság az este folyamán már elfoglalta szállását Lisszabonban, akkor a legnagyobb csoport éppen Madridban landolt egy kis késéssel. Így kicsit kevesebb idő jutott az éjszakai Madrid áttanulmányozására, de ekkor még nem gondolhattuk, hogy később bőven jut idő erre (is). Tíz fő Madridban maradt néhány órára, a többiek pedig – autóbérlés után – nyomban célba vették Lisszabont.

CSÜTÖRTÖK:

Elfoglaltuk nem túl nívós (milyen árnyaltan fogalmaztunk) szállásunkat, ki hajnali 4-kor, ki néhány órával később. Néhány órás pihenőt beiktattunk, e célra azért megfelelt a hely, bár a fűtés számlára azért figyeltek nagyon a házban… A délutánt különböző helyeken töltöttük, de majdnem minden társaság meglátogatta a Benfica stadionját, ahol Fehér Miklós szobrához vittünk egy mikulásvirágot, a kaspón pedig egy RBD matrica jelezte, hogy honnan érkeztünk. Szívszorító volt látni azt a szétszaggatott mezt, melyet viselt Fehér Miki, amikor összeesett a pályán. A Sporting nagy riválisának stadionjának környékén már többen rájöttek, hogy mely csapatnak szurkolunk. A stadion melletti plázában szóba elegyedtünk egy fiatal árussal, érdeklődtünk, hogy vajon milyen magyar csapatokat ismer. Eléggé képben volt, s amikor a Győrt említette, nyomban hozzá is tette, hogy az a Vidinek nagy riválisa. A stadionnál volt, aki a végeredményt is megtippelte: Sporting zéró, Videoton fhree… No igen, a nagy ellentét ott is gyorsan felszínre kerül. Délutánra már nem csak a Milan, hanem a Benfica stadion környéke is tele volt RBD-s matricákkal.

Az eső reggel óta folyamatosan esett, nem is kicsit. Néhány méter megtétele után már csurom vizes lett az ember. Emiatt a délutáni közös városi sörözgetés elmaradt, sokan voltunk sok irányban. A stadiont is különböző módon közelítettük meg, néhányan kocsival, a többség pedig metróval érkezett a komplexumhoz. Érdemes megemlíteni, hogy a stadion aljában különféle kereskedelmi egységek üzemeltek, éttermek, kávézók, ruha bolt, szupermarket, valamint itt található a Sporting ajándék boltja is. Közvetlenül a stadion mellett, az egyik lépcsőfeljáró aljában található a hazaiak ultra csoportjának a Juve Leonak a törzshelye is. Nem kevesen sétáltunk el előtte, nem foglalkoztak velünk. Már csak azért sem, mert Fehérváron teljesen korrekt módon állt egymáshoz a két társaság. Most egy emberünk bemerészkedett hozzájuk, rövid ideig tartott a véleménycsere, mert indulni kellett a meccsre.

Az eső továbbra is eszméletlenül esett, egyes portugálok elmondása szerint az elmúlt 50 évben biztos, hogy nem éltek át hasonlót. Régebbre pedig nem tudott visszaemlékezni informátorunk. Kb. 20 perccel a kezdés előtt a vendégszektorban közel 200-an figyeltük az üres stadionban az üres pályát. Illetve bocsánat, nem volt teljesen üres, 4-5 munkás próbálta az esőtől áztatott gyepet játékra alkalmas állapotba tenni. Mindezt nem túl gyorsan, amikor előttünk végezték a takarítást, akkor egyikük számára jeleztük, hogy nem lenne baj, ha kicsit szaporázná, s kevésbé unottan tolná le a vizet a pályáról. Persze sejtettük, hogy nem ezen múlik, de mégis bosszantó volt, mint ahogy az is, hogy az egész napos esőzés után vajon komolyan gondolták-e, hogy 5 alkalmazottjuk egy óra alatt érdemben tud segíteni a helyzeten. Lehet, akkor sincs siker, ha többen és korábban kezdik, de talán egy próbát megért volna…

Az idő múlásával egyre biztosabbak voltunk benne, hogy elmarad a mérkőzés. Ez biztossá vált hamarosan, mint ahogy az is, hogy másnap este ugyanebben az időpontban fogják elkezdeni.

Elutaztunk 3100 km-t, elmarad a meccs, másnap estére teszik. Ekkor a többség elég morcos és ideges, hiszen a repülők visszaindulása Budapestre péntek este. Tanakodás, gondolkodás, hogy mit lehet tenni, mikorra lehet a jegyeket átíratni, milyen plusz költségekkel úszható meg a plusz 2 nap. De nem sok optimális megoldás van sok ember számára. Annyit legalább elértünk, hogy a belépőt visszaváltották.

Ezután történtek nem túl vidám események, mivel volt egy 10-15 fős csoportunk, akik még a helyszínen tartózkodtak. Köztük páran eléggé offon voltak már, kicsit nagyobb hanggal, feltűnőbben viselkedtek, mint ahogy kellett volna. Azonban ez nem ok olyan fellépésre, mint amit a helyi sünök produkáltak. Futva közelítették a Vidiseket, viperáikat ütésre előkészítve. Pár másodperccel később használták is azokat, s értelmetlen valamint még inkább érhetetlen módon kezdtek ütlegelésbe. Két Vidist pedig bevittek a kapitányságra, ahol szintén bántalmazták őket. Valami hivatalos verziót kellett kiadjanak az esetről, ez volt olvasható a portugál sajtóban, majd ezt vették át a magyar hírportálok is. A valósághoz azonban kevés köze volt az ott leírtaknak. Előző idegenbeli meccsünkön, a bázeli hírben „csak” sok-sok pontatlanság és kimaradó információ volt, most azonban teljes mellébeszélés ment.

Közben már zwickaui barátokkal - akik szintén tiszteletüket tették Lisszabonban – a társaság közösen vonult egy evős-ivós helyre, ahol a tulajdonos aránylag jól beszélt magyarul, s már a reggel folyamán összeismerkedett néhány tagunkkal. Helyismerete és egyéb ismeretsége más szempontból is jól jött… Az eső ekkor már elállt, kellemes 10 fokos hőmérséklet. Gyakorlatilag a 4 nap alatt csak azon az egy napon esett az eső…

PÉNTEK:

Reggeli órákban nagyjából 40 fő visszaindult Madridba, mivel este indult vissza a gép Budapestre. Szinte mindenki a spanyol fővárosban járt már (vagy előtte pár km-rel), amikor jöttek a hírek a Ferihegyen keletkezett zűrzavarról. Mire 100 százalékosan kiderült, hogy törölték a járatot, már nem volt értelme visszafordulni Lisszabon felé, mivel a 6 órás útra lett volna 2-3, ezt pedig még Schumi sem vállalta volna. Így a reptéren verődött össze a társaság, s ügyintézésbe kezdtünk: szállás, biztosítás, hazaút foglalása. A péntek este ezzel javarészt el is telt, mivel iszonyatosan lassan haladtak a dolgok. Kihívtuk a magyar konzult is, akinek nem igazán sikerült megérkeznie. „Sokat” segített, hogy „Viktor-csapata” vagyunk, na persze. Idővel aztán érkezett egy honfitársunk a Magyar Turisztikai Zrt Madridban élő dolgozója, aki önszorgalomból elkezdett segédkezni nekünk. Kicsit segített a helyzeten, mint ahogy a maga módján a klub is segített, amit ezúton köszönünk.

Többen leültünk a becsekkoló részen lévő székekbe, ekkor fordult elő, hogy egy kedves úriember az irataival és reptéri papírjaival odament érdeklődni az egyik helyen ülő alig 20 éves társunkhoz. Aki nem volt rest, s elkezdte ellenőrizni az okmányok, papírok helyességét J A csávónak nem tűnt fel, hogy körülette már közel 30 ember nevet folyamatosan. Aztán a reptéri dolgozóvá változott tagunk átirányította egy másik pulthoz.

Nagy nehezen mindenkinek elrendeződött a sorsa, számtalan különböző módon intéztük a haza utat:

-          Madridba repülővel, majd oda – Magyarországról érkező – kis busszal vissza Fehérvárra

-          Madridba repülővel, majd onnan Pest repülővel vasárnap délelőtt

-          Több átszállásos változatban szombat estére Pesten

-          Meg még ki tudja hány féle módon

Ezek mindegyike elég jelentős plusz anyagi ráfordítást igényelt, így a többség azért maradt az eredeti légitársaságnál, az ingyenes átírásnál, ami vasárnap esti visszaindulást eredményezett. Sajnos 5 fő viszont már nem fért fel erre a gépre, így nekik a Wizzair ajánlott más alternatívákat: szerdai Budapest nem volt szimpatikus, így maradt a vasárnap este Kolozsvár, onnan meg majd valahogy haza verzió.

SZOMBAT:

A repteret pontban éjfélkor hagytuk el egy helyi busszal, ami a szálláshoz vitt bennünket. Pontosabban annak irányába, hiszen még vagy 15 perces séta is következett a Hostelig. Szobák elfoglalása és az adminisztrációs teendők elvégzése után éjjel 2-3 körül kerültünk ágyba. Bár volt, aki még ekkor kinézett a városba egy kis nedűért, s utána a hallban sztorizgattak.

A délelőtt folyamán felfedeztük a környéket, reggeli, majd irány Madrid látnivalói. Átcsaptunk turistába. Azonban még szinte el sem kezdődött az út, amikor a metrón furcsa dolgokra lettünk figyelmesek. Nem is alaptalanul méregettünk egy jól öltözött egyént. A sok gyanús jelet kirakva összeállt a mozaik: egy zsebes csapattal volt dolgunk, akik azon a szerelvényen is kiraboltak 2 főt, melyből egyik az RBD aktivistája volt. Bár pont azt a társaságot érte a lopás, akiknek nem kell kétszer szólni, hogy támadás, s gyorsan cselekedve el is kapták a tagot. Az egyiket. Mivel a helyi szankciókkal nem voltunk tisztában, így inkább megvártuk a hatóság kiérkezését. A pénztárca végül előkerült, pénz nélkül, viszont legalább az iratok megmaradtak, így azok pótlásával legalább nem kellett bajlódni. A hivatalos ügyek elvégzése nem kevés időt vett igénybe. Mint kiderült az embert már elfogták pár spanyol városban hasonló tevékenységéért, ám 2 nap elzárás után mindig szabadlábra kerülhet, s „dolgozhat” tovább.

Másik csoport közben a Real Madrid stadionjában tett egy körutat. Péntek dél óta szinte folyamatosan érkeztek ide a fehérvári fanatikusok. S nem csak mi, hiszen szombat délután 4 nagy turista busz jött tömve emberekkel. Nem maradhatott el a múzeumban a 84-85-ős évadnál lévő iratoknál a Vidi sálas fotózás sem, elég felemelő érzés volt, hogy klubunk nevével is találkozhattunk egy ilyen neves csapat impozáns tárlatán. Egyik tagunk után 2 biztonsági futott, mivel a vendégszektort akarta megörökíteni, csak nem volt ideális a fotózáshoz a hely, ezért a jobb kép érdekében picit arrébb tolta a kordont. Miután utolérték, a képet ki kellett törölnie. Néhány perccel később, miután már láttuk, hova brunyál Cé, s „megtartottuk” a sajtótájékoztatót, viszont már a pályára értünk, ahonnan sokkal jobb képet lehetett készíteni a vendég részről. Az egész stadion-tour rettentő profi módon van kialakítva, a végén pedig megtekintettük azt a részt is, ahonnan Paulo integetni fog majd nekünk J

Valószínűleg mindenki eljutott a fő terekre, melyeken több százezres nagyságrendben bolyongtak az emberek, mind a téren, mind az onnan induló 6 utcában tömegnyomor, s egymás kerülgetése volt a jellemző. Úgyhogy mi túl sokat nem is időztünk errefelé.

Este a Hostelben újra összeverődött a társaság, volt, aki nekiindult punk koncertre, volt, aki viszonylag gyorsan nyugovóra tért, a „maradék” pedig a délután folyamán megismert magyar pár vendéglátását élvezte, s kezdett hangolódni a bulira. A brigád „elkóborolt” tagjai is kikötöttek előbb-utóbb honfitársaink bérelt lakásánál, s bekapcsolódtak az iszogatásba, sztorizgatásba.

VASÁRNAP:

Hajnali 3 körül indultunk el egy zenés helyre, mivel a helyi viszonyokat ismerők szerint csak 2 után érdemes betérni bárhová. A hangulatunkkal nem volt gond, az utat szinte végig énekeltük, különböző Videotonos dalokat ismerhettek meg a közelben – alvásra vágyó – lakók. Akadtak pillanatok, amikor nem tettünk volna fogadást arra, hogy nem érkezik ki a yard, ám végül ezt megúsztuk. A mulatozás néhányaknak eltartott reggel 6-ig is, ezért vasárnap nem túl kipihenten ébredtünk. A szobák elhagyása miatt viszonylag korán is kellett mindezt megtenni. Elszámolásbeli viták is adódtak, elég nehezen találtuk meg a közös nevezőt a recepciós emberrel.

A napot különböző helyeken töltöttük, páran a környéken kóricáltak, majd a Hostel halljában ütötték el az időt. Megint páran az Atletico Madrid stadionját és annak környékét szemrevételezték, s erre a napra is jutott még olyan, aki Bernabeus sétát tett. Az Atletico aznap este játszott otthon, persze akkor, amikor nekünk már a reptéren kellett lenni, vagyis elmondható, hogy a három madridi csapat közül egyiknek se volt meccse a hétvégén olyan időpontban, amit meg tudtunk volna tekinteni.

Este a reptéren találkozott újra mindenki, közben kaptunk híreket, hogy néhányan ott ragadtak Frankfurtban a nagy havazás miatt. Bár őket legalább a Lufhansa a Hiltonban szállásolta el, kevesebb bonyodalommal járt mindez. Gépünk indulása késett közel 1 órát, közben a csekkolásnál a hölgy a „köszi, puszi” második szavát teljesen magára vette. Angolul ugye van egy kissé lekezelő jelentése a szónak. Elmagyaráztuk azért, hogy magyarul mást jelent. A telefonszámot viszont nem kérte, hiába ajánlgatta lelkesen emberünk…

HÉTFŐ:

Öten Kolozsvárra tudtak csak repülni, persze az ő indulásuk is késett, nem is keveset. Viszont utána Kolozsvárról vonattal viszonylag gyorsan el tudtak indulni Pest irányába, így délután „már” Fehérvárra is értek! Nagyjából ekkor érkezett haza a frankfurti brigád is. A többség pedig hétfő hajnalban szállt le Budapesten, nagy ováció közepette. A gépen utazók minden bizonnyal nem sejtették, hogy mire fel ez a nagy öröm.

Az biztos, hogy ilyen túrában sem volt még részünk. Néhány dologtól eltekintve azért elmondható, hogy: Lisszabon idegenben, imádom!

HAJRÁ VIDI! ÁLÉ RBD!

Legújabb galéria: