Videoton-eto (3-2) - 3. forduló, beszámoló
Fantasztikus, fordítással elért győzelmet aratott csapatunk a győri riválisunk felett.
Hét közben a csoport tagjai szorgosan darabolták a konfettit, hiszen egy egyszerű, ám annál mutatósabb látvánnyal szerettük volna extra teljesítményre sarkalni csapatunkat. Sajnos a keddi MLSZ büntetés után a csoport és a klub vezetése között kommunikációs zavarok léptek fel, így előzetesen nem került sor a látvány egyeztetésére. Ennél fogva a már kikészített 500 kg konfettit eltávolították a szektorunkból, így a meccsre tervezett látvány elmaradt. Mindeközben a tábor tagjai az országos felhívásnak megfelelően fehér felsőkben gyülekeztek a belvárosban, és több vendéglátóegységnél is komoly forgalomnövekedést okoztunk. Erős rendőri jelenlét ilyenkor természetesnek számít, ám mindezek ellenére a kedélyeket csak a bevezetni kívánt szurkolói kártyáról folytatott diskurzus borzolta. Lengyel barátaink megérkezésével még emelkedettebbé vált a hangulat, újabb adag hűsítő nedűk oltották a szomjunkat. A stadionnál a szokásos hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál – a magyar szurkolónak nem barátja az elővételi jegyvásárlás – és a 3600 szurkoló egy része csak a 10 - 15. perc környékén jutott be a stadionba. ( Nem akarunk vészmadarak lenni, de ha a szurkolói kártyát is úgy váltják majd előre ki az emberek, mint ahogy a meccsekre elővételben vesznek jegyet, akkor lesznek itt még sorok, anyázások, és a normál szurkoló által melegebb éghajlatra elküldött MLSZ vezetők…) A stadionban velünk szemben kb. 200 győri foglalt helyet, ami tőlük elég jó létszámnak mondható. Úgy látszik, hogy ők nem veszik ki részüket a táborok országos tiltakozásából, hisz fehér pólót elvétve láttunk. Természetesen a megérkezésükkor a már megszokott köszöntések mindkét fél irányából elhangzottak, elég sok munkát adva a szpíkernek. Szerencsétlen folyamatosan a sportszerű szurkolást emlegette, megfelelve a szövetségi kívánalmaknak, ami egyébként úgy működik, mint az olajjal való tűzoltás… Táborunk és a szomszéd szektorok nagy része is fehérben várta a csapatok kivonulását, és a korábban említettek miatt a látvány hiányában tapssal köszöntötte a csapatot. A mérkőzés a hőség ellenére jó iramban kezdődött és nagy csata zajlott a pályán. A szurkolás is megvolt mind a két részről, bár változatosság tekintetében (sem) természetesen a győri makik nem vehették fel velünk a versenyt. A kedélyeket legtöbbször Iványi részrehajló játékvezetése borzolta fel, ami ismét bebizonyította azt, hogy nálunk nincs meg a hazai pálya előnye. Sajnos egy buta hibából a vendégek szereztek vezetést a félidő vége előtt, ami érthetően feldobta a Rába által idehordott folyami hulladékok hangulatát… A második félidőben csapatunk az elmúlt évvel ellentétben, komoly erőről tett tanúbizonyságot. Először egyenlítettünk, majd az újabb győri gólnál sem álltunk meg. Szóltak a dalok a szektorból, a tribün és az oldallelátó is hozzátette a magáét. Juhász Roli egyenlítése után a dél-amerikai fieszta beindult, amit királyunk - Nikó - gólja tett teljessé. A szektorban az emberek felsőiket levéve, és azokat pörgetve őrjöngtek, míg a „Ki nem ugrál, büdös győri” rigmusra az oldallelátó szurkolói is szép számmal kapcsolódtak be a kanyarhoz. Fantasztikus győzelmet ért el a csapat, hisz legnagyobb riválisunk ellen kétszer is hátrányból felálltunk, és a végén meg is nyertük a mérkőzést. A lefújás után hosszú percekig ünnepeltek a szurkolók a csapattal együtt, hisz úgy látszik, hogy Burcsa Győző és Joan Carillo által végzett munka valóban sikeres lehet! Olyan élménnyel gazdagodtunk, amely hosszú évekig emlékezetes marad a számunkra, és olyan hangulatot teremtettünk, amelyet kár lenne elüldözni a stadionokból. Hajrá Vidi! Álé RBD!
vissza
|
