Nyíregyháza-Videoton (0-2) - 4. forduló, beszámoló

Idei első idegenbeli bajnokink lehet, hogy az utolsó is lesz…
Ennek és persze az újra feljutott régi "jó ”barátainknak”" köszönhetően kiemelt figyelmet szenteltünk a meccsnek.

2 mikróval és sok autóval indultunk el egy hajdúsági településre, ahonnan vonattal közelítettük meg a tirpák települést…Körülbelül 50-en jutottunk így be mindenféle rendőri felügyelet nélkül a városba, a meccs előtt 2 órával. Persze nem csak rendőr, de más sem várt minket a vasútállomás környékén…

Szépen csendben el is indultunk a városba, de pár perc után a térfigyelőknek hála, ránk állt a yard… Innentől a szokásos családbarát intézkedések következtek: 40 perc  séta a városban…. Se kaja, se pia, se egyéb szükségletek kielégítése nem lehetséges, mert 40 rendőr jelenlétében ez nem megoldható,hiszen ehhez nincs agyi és erkölcsi kapacitása a kékeknek… Illetve a szurkolónak joga sincsen.

Azért mire a stadionhoz értünk enyhült a szigor… És mivel több mint egy óra volt még a meccsig és nem  voltunk hajlandóak bemenni, így végre enyhült a szigor… kineveztünk egy krimót Vidis törzshellyé, amit hamar belaktunk… Előbb a tirpákok egy csoportja szeretett volna csatlakozni (persze szeretettel váruk őket), de nekik nem sikerült… Majd szépen lassan érkezett a többi Vidista (nekik persze lehetett) és a hangulat egyre jobb lett. Szóltak a dalok, a dobok, fogyott a sör, egyben volt a brigád, jó  volt a hangulat!

A mérkőzést úgy kezdtük, ahogy egy bajnokaspiránsnak illik egy újonc otthonában… Góllal! Ez persze megadta az alaphangot a kb. 100-120 fehérvárinak! A hazaiaknak sem szegte kedvét,de sok örömük nem lehetett ezen a délutánon… Körülbelül 3000-en lehettek és nézhették, ahogy egyértelműen föléjük kerekedik csapatunk és az ember végre különösebb izgalom nélkül nézheti, élvezheti a meccset. Mert ez már nem a tavalyi Vidi… Hála Istennek!

Láttuk már ezt is pár éve és mi erre voksolnánk, nem pedig a bohóc Gomes-félére, arra amelyik akkor is és úgy is bajnok lesz... Nem! Ez inkább és előbb lesz az… Újra van fegyelem, alázat, akarat, egység és taktika a csapaton belül. Ez persze jó hatással van az ultrákra is és senkit nem kell noszogatni, hogy szurkoljon, mert van értelme!

A kellemes délutánt Niko-király koronázta meg a 100. góljával, ami a 2-0-s végeredményt jelentette! A végén taps, közös ünneplés és pacsi. Bizony ez a fontos szokás is eltűnt a frí penáltiz trollkodása alatt… Pedig ez is régi szokás mifelénk!

A meccs végén hasonló volt a forgatókönyv mint előtte. Sok rendőr, nulla tirpák és séta a vasútig….

Különösebb eseményektől mentes, de jó kis túrán vagyunk túl. Lehet, hogy utoljára?! Fura lenne és rossz érzés még csak leírni is ezt… De ahogy most a dolgok állnak, erre bizony nagy  a sansz… Egy darabig legalábbis lehet, hogy ez lesz a helyzet.

Hajrá Vidi! Álé RBD!    

Legújabb galéria: