Videoton-Újpest (2-0) 7. forduló, beszámoló
7/7
Váltsd ki a kártyát, újpesti váltsd ki a kártyát!
Klubunk NB1-es történetének egy újabb fontos állomásához érkezett; rekordokat állítunk fel a győzelmeket tekintve, valamint az NB1-ben legtöbbször az újpestiek ellen léptünk a pályára. 21 döntetlen mellett 37-37 győzelemmel rendelkezik mindkét csapat, bár az elmúlt 10 évben gyakorlatilag lemostuk a Dózsát. A mérkőzés előtt az elmúlt hónapokban nem tapasztalt hatalmas rendőri készültség volt a városban, és a korai gyülekező nagyon jó hangulatban a szombat kiheverésével tellett. (bár egyesek „afterban” tolták a ráhangolódást.) Sajnos az időjárás nem volt kegyes sem hozzánk, sem a játékosokhoz, hisz iszonyatos felhőszakadás zúdult délután a városra. Így vonultunk a stadion irányába - rommá is áztunk - és csak a lilák eső- és rendőrfüggönyön túli látványa hozott egy kis felélénkülést a számunkra. A stadion környékén pár újpesti csoporttag eltévedt a parkolás során, amiből nekünk a yarddal akadt egy kis összezörrenésünk, de a kezdésre majd’ mindenki beért. A stadionban egy félig megtelt vendégszektor, egy majdnem teli tribün, és egy majdnem teli hazai ultraszektor - 4335 néző ellőtt - indult el a vízi csata. A felsőbbrendűségi kórból kigyógyíthatatlan lilák néha egész jó hangerővel dörrentek meg, míg nálunk is kezdetét vette az idei szezonban szokásos party-hangulat. A vendégek megpróbálkoztak egy „szarházi” kezdetű felelgetőssel, de tőlünk csak a „Váltsd ki a kártyát, újpesti váltsd ki a kártyát!” rigmust kapták meg, ami felzúdulást okozott számukra…de ha ők beszállnak a kártyapartiba, akkor mégis mit várnak? Talán az „egyszerűen kurvák vagytok” is leírja a summás véleményünket a kártyáról és róluk... Eközben a pályán a csapatunk Juhász Roli és Nikó vezérletével elintézte a vendégcsapatot, és csak a kapusuknak köszönhetik, hogy nem lettek kitömve… Egyszerűen fantasztikus ez a teljesítmény és ez a közösség, élmény, hogy ilyen napoknak lehetünk részesei! Carillo mester nagyon összerakta ezt a társaságot, és most bánhatjuk igazán azt a másfél évet, amit Gomes edzővel kidobtunk a kukába… A második félidőben már elállt az eső is, és a Nap is kisütött. Sóstó felett újra felragyog a fény – ahogy a dal is szól. Azt kívánjuk, hogy sokáig ragyogjon még ez a fény, hisz idén elbúcsúzunk ettől a szeretett stadiontól! Méltón fogjuk megtenni, ennyit ígérhetünk. A meccs után pár autó útba lett igazítva, a vasútra igyekvő vendégek is kaptak volna a törődésből, ha a készenléti nem teszi ilyen hatékonyan a dolgát… És bár ezen a napon rommá áztunk, mégis úsztunk a boldogságban. Mit hoz a holnap? Családok tízezreit a lelátókra? Megszűnő táborokat? Hangulattalanságot? Egy biztos: ezrek álmát, szenvedélyét és életét keseríti meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Hajrá Vidi! Álé RBD!
vissza
|
